Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: Benkő István és a Tanácsköztársaság
Benkő István és a Tanácsköztársaság 35 Sajnos azok a listák, amelyekre itt utalások történtek, nem maradtak fenn, így csak egy forrástípus áll a kutatók előtt. Nem lenne szerencsés a lelkészek visszaemlékezéseinek ezt a mozzanatát megkérdőjelezni bizonyos források hiánya miatt. De lehetséges, hogy más lelkészek is próbálkoztak hasonló érvet felhozni maguk igazolására 1920 után. Ugyanígy ellenőrizhetetlen Benkő Istvánnak az az állítása is, miszerint „keresztényszocialista vezetőemberek engem kértek fel, hogy deputációjukat Clarkhoz vezessem s nevükben angol szónoklatot tartsak”. Tény, hogy ifj. Benkő István kiválóan beszélt angolul, mivel az 1911-12-es tanévet a Free Church of Scotland ösztöndíjasaként Deme Lászlóval együtt Edinburgh-ban töltötte.?' Ezt feltehetően tudták róla a rákospalotaiak és újpalotaiak, akik között felnőtt és élt. Az viszont, hogy az angol követre hivatkozott védőbeszédében, nem szokványos. Bár Kováts J. István visszaemlékezéséből tudunk arról, hogy is találkozott az angol diplomatával. Ez azonban teljesen más okból történt. A tárgyaláson Kováts J. nem mint lelkész, hanem mint Nagyatádi Szabó István titkára vett részt.* 52 Feltételezhető, hogy itt az angol követre történt utalással Benkő menteni próbálta magát. Hipotézisek a perbefogásra Rákospalota ekkor még önálló település volt. Súlyát ugyanakkor mutatja, hogy az ország egyik leggazdagabb gyülekezete is volt. Jelentőséggel bírt tehát, hogy ki tölti be a vezető lelkészi szolgálatot. Egyházjogi értelemben jelentős különbség van ugyanakkor a március 30-i és az április 6-i istentiszteletekhez kapcsolódó engedélyek, igazolások tekintetében. A vádiratban az ügyész „felsőbb egyházhatósági engedély” beszerzésének elmulasztását hozza fel Benkő elleni érvként. Ez megállja a helyét, hiszen a vonatkozó egyházi törvények értelmében az esperestől kellett volna erre engedélyt kérnie. A március 30-ai istentisztelettel kapcsolatosan egyébként Petri Elek is kiállíthatott volna egy egyházhatósági engedélyt, igaz ezzel eljárási hibát okozott volna. Az viszont bizonyos, hogy Petri Elek április 5-én lemondott lelkészi szolgálatáról a Pesti Református Egyházközségben, ezzel együtt pedig megszűnt püspöki jogköre is, így tehát valóban vétett Benkő a hivatalos és érvényben lévő törvények ellen. De ennek a momentumnak van egy másik olvasata is, mégpedig ezzel próbálta meg az esperes Benkő Istvánt kellemetlen helyzetbe hozni, pontosabban jogi értelemben nem választható lelkésszé nyilvánítani. Ha ez a manőver sikerrel járt volna, akkor feltételezhetően nem Benkőt választotta volna meg a Rákospalota-óvárosi Egyházközség, hanem egy másik jelöltet. Nem lehet rekonstruálni teljes bizonyossággal az eseményeket. De Petri Elek 1919. április 5-ei lemondása lavinát indított el a Dunamelléki A Free Church of Scottland ösztöndíjasainak jegyzékét Hörcsik Richárd összeállította: History of the Hungarian Scholarship at Edinburgh. Edinburgh, New College Manuscript Theses, HÖR I. 1985. 1-54. Az ösztöndíjasok listája megtalálható: SÍPOS ETE ÁLMOS: „Kérjétek az aratás Urát”. Forgács Gyula (1879-1941), a magyar református belmisszió úttörője. H.n., 2008. 239-241. p. 52 „Nemsokára megkezdődnek a Clark-féle tárgyalások Apponyi Albert Vár-béli lakásán. Egy megbeszélést, alkalmasint az utolsót a belügyminisztériumban tartanak. Ezekre a tárgyalásokra a kisgazdapárt is hivatalos. Nagyatádi engem visz magával.” KOVÁTS, 2005. 256. p.
