Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - TANULMÁNY - Petrás Éva: Társadalmi tanítás és szociális kérdés. Az egyház társadalmi tanításának recepciója a katolikus értelmiség körében, 1931-1944
14 Egyháztörténeti Szemle XIV/2 (2013) középkorra vezette vissza. Ez a korokon áthajoló gesztus - amely a katolikus tradíció tárházából a középkort, a gótikát, a skolasztikus filozófiát és a késő középkori misztikát emelte ki - vált francia minta alapján a magyar ifjúkatolikusok avantgardjának példaképévé, szemben a „barokkosnak” érzékelt hazai egyházi környezettel. A korabeli katolikus sajtó és a keresztény perszonalizmust zászlajára tűző Vigilia hangneme, tematikája és értékszempontjai közötti különbséget leginkább a katolikus identitásnak ezzel a stílusbeli különbségével szemléltethetjük. A Vigilia hasábjain az egyetemesként értett „katolikus” jelző már úgy bukkan fel, hogy az integráló erőként felfogott katolicitás nem kiveti, hanem befogadja és saját szempontjai szerint elismerőleg értelmezi a szekuláris kultúrát és művészeteket. Possonyi László, Rónay György és Sík Sándor esszéikben a katolikus miliő ezen új útjait járták be.« Ugyanakkor a katolicizmus viszonyát a szekuláris világnézetekhez — s nem a szekuláris kultúra teljességéhez — az új katolikus társadalom- tudományos gondolkodás a konfrontáció jegyében tematizálta. Szekfű maga is hajlott dichotómiák képzésére - gondoljunk csak az európai tradíció és a nemzeti hagyomány ellentétpárként való megjelenítésére Szekfű történeti munkáiban, vagy a feljebb már említett antagonizmu- sokra. Az idealizmus kontra materializmus, hagyomány kontra forradalmi- ság, kereszténység kontra pogányság típusú szembeállítás azonban a bontakozó laikus katolikus társadalomtudományos gondolkodás számára már sokszor nemcsak mint ellentét, hanem egyenesen mint kozmikus harc jelenik meg. Ezt leginkább a katolikus szociológus, Mihelics Vid munkáiból vett példákkal bizonyíthatjuk. Mihelics például így ír: „Amíg a liberalizmus csak az elszigetelt egyént, a marxizmus pedig csak az embert mint a társadalmi szervezetnek egyenlő jogú és kijelölt helyű sejtjét veszi figyelembe, ne lehessen olyan megoldás, amely biztosítja az emberi létigények kielégítését, de ezzel együtt az egyéniség kifejezhetését is? Nos, nekünk katolikusoknak hitünk és meggyőződésünk, hogy ezt a harmadik megoldást, amely az individualizmus és a szocializmus előnyeit azok hátrányai nélkül egyesíti magában: a közel kétezer éves kereszténység szociális tanítása nyújtja. Krisztus egyháza mint a történelemnek már annyi fordulópontján, ismét előlép, hogy megmentse az emberiséget a lelki és kulturális összeomlástól.”45 46 Mihelics e művében eljut annak kifejtéséhez, hogy minden szociális probléma oka az igaz hit és megértés elvesztése,4? amelynek visszaszerzése, az ő szóhasználatával: a ragyogó visszatérés, meggyőződése szerint a szociális bajok megszűnését vonná maga után. A katolikus szociális gondolkodás és 45 Rónay György például később Pergel Ferenccel beszélgetve a következőképpen összegezte a Vigilia irodalomszemléletét: „...éppen azt a tévhitet akarta lerombolni, hogy katolikus irodalom az, ami ájtatos, imádságos. Nem. Katolikus irodalom az, ami irodalom, és úgy irodalom, hogy szellemében keresztény.” In: RÓNAY György: Interjúk, nyilatkozatok, vallomások. Bp., 2004.166. p. 46 MIHELICS Vid: Világproblémák és katolicizmus. Bp., 1933. 8. p. 4? MIHELICS Vid: Modern katolikus fejek. Bp., 1936. 7. p.
