Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - TANULMÁNY - Petrás Éva: Társadalmi tanítás és szociális kérdés. Az egyház társadalmi tanításának recepciója a katolikus értelmiség körében, 1931-1944
Társadalmi tanítás és szociális kérdés 15 társadalomtudomány fejlődését leginkább az ő és Kovrig Béla nézeteinek alakulásán lehet szemléltetni. Mihelics, aki sokkötetes szerzőként és közíróként a Quadragesimo Anno egyik legelső magyarországi népszerűsítőjévé vált, a megújuló katolikus társadalmi tanításban olyan eszközt látott, amely a századelő katolikus szakszervezkedési formáival szemben hatékonyabb társadalmi jelenlétet eredményezhet. Az út pedig, amint természetjogi következtetéseinek végén kijelenti, a Quadragesimo Anno által javasolt korporatizmus.48 írásaiban a társadalmi igazságosság és felebaráti szeretet őskeresztény elveiből kiindulva, a természetjogi megközelítésen keresztül, jut el az organikus társadalom-felfogás csúcsának tekintett korporativ eszmékig.49 Kovrig viszont nem csupán társadalomtudós volt, hanem szociálpolitikusként közvetlen kapcsolatot is teremtett az állami társadalompolitikával. 1927-től a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium munkatársaként foglalkozott a szociális biztosítás ügyével, majd az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) aligazgatójaként részt vett az öregségi és rokkantsági biztosításról szóló törvény kidolgozásában. Imrédy Béla 1938-ban felkérte a Miniszterelnökség akkor alakuló új ügyosztálya, az V. Társadalompolitikai Osztály vezetésére,50 Teleki Pál miniszter-elnöksége idején pedig a Nemzetpolitikai Szolgálat vezetője lett. Mint Teleki Pál bizalmasa, szerepe volt Teleki „korporativ alkotmányreform tervé”-nek a kidolgozásában,51 amely az állam által támogatott korporációk végsőkig vitt részletezése miatt egy sok szempontból zavarba ejtő kompendium. Kovrig klasszikus konzervatív, később reformkonzervatív, a korporatizmust preferáló időszakában is mindvégig hitt a Horthy-rendszer megreformálhatóságában, és a korporativ eszméktől csak a világháború vége felé határolódott el.52 53 Sokkal élesebben elemzi azonban a magyar katolikus egyház és társadalom viszonyát Barankovics István. A Demokrata Néppárt későbbi vezetője egy cikkében már 1932-ben a földosztás megkerülhetetlen voltára hívta fel a figyelmet. A magyarországi földbirtoktulajdon aránytalanságainak megszüntetése biztosíthatja csak a társadalmi békét és a nemzet fennmaradását - állítja Barankovics.54 Szerinte a földosztás elkerülhetetlenül bekövetkezik majd, a kérdés csupán az, a katolikus egyház beleegyezésével vagy nélküle történik-e meg. Amennyiben a katolikus egyház akarata ellenére történik meg, annak egyháztörténeti jelentősége lesz: 48 MIHELICS VlD: A szakszervezkedés elmélete és iránya. Pécs, 1928.172-176. p. 49 CSÁVOSSY Elemér, S.J.: Az egyház szociális arca. In: Korunk Szava, 1932.1.1. 7-8. p., 1932.1.15. 5-6. p., 1932.III.15. 5-6. p., 1932.IV.1. 5-6. p., 1932.IV.15. 6. p.; Az új társadalmi rend. In: Uo. 1932.V.15. 5-6. p., 1932.VI.1. 6. p., 1932.VII.1-15. 7-8. p. 50 HÁMORI PÉTER: Kísérlet egy „propagandaminisztérium” létrehozására Magyarországon. A Miniszterelnökség V., Társadalompolitikai Osztályának története, 1938-1941. In: Századok, 1997. 2. sz. 353-380. p. (továbbiakban: Hámori, 1997.) s* TELEKI Pál: Válogatott politikai írások és beszédek. Szerk.: Ablonczy Balázs. Bp., 2000. 443-463- p. 52 Ld.: KOVRIG Béla: A magyar társadalompolitika. Bp., 2011. 53 Barankovics István: Új földbirok-reform felé. In: Korunk Szava, 1932.VIII.1-15.15- 19. p.
