Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - TANULMÁNY - Petrás Éva: Társadalmi tanítás és szociális kérdés. Az egyház társadalmi tanításának recepciója a katolikus értelmiség körében, 1931-1944
Tanulmány Társadalmi tanítás és szociális kérdés. Az egyház társadalmi tanításának recepciója a katolikus értelmiség körében, 1931-1944 Petrás Éva I. A keresztény egyházak társadalmi és politikai szerepvállalásának bemutatása bármely történelmi időszakban szükségessé teszi, hogy az egyházak öndefiníciójával, valamint e fogalom történeti változásaival számot vessünk. A keresztény egyházak hosszú ideje fennálló, s ezért nem csupán az intézmény, hanem a társadalom- és a mentalitástörténet szintjén is kifejezést nyert tradícióját különösen a 18. század végétől érte kihívásként a társadalmi és politikai környezet gyökeres megváltozása. Európa-szerte az abszolutisztikus államberendezkedések megjelenésétől kezdődően a modern szekuláris állam létrejötte ugyanis fokozatosan megváltoztatta az egyházak államhoz és társadalomhoz való viszonyát. A francia és az ipari „kettős” forradalom eredményeként a 19. században megszűnt az állam „keresztény” jellegének alapja, vagyis az az egyház-definíció, amely szerint az egyház mint „területi alapon szervezett, kötelező vallásos közösség, amely teljes fedésben van a politikai közösséggel, vagy az állammal,”1 a továbbiakban nem bizonyult érvényesnek. Ettől kezdve az egyházak csupán a társadalom egyik alrendszereként tekinthettek önmagukra, a katolikus egyház vonatkozásában pedig ekkortól beszélhetünk „katolicizmusról”, arról a rész- vagy ellentársadalomról, amelyet az intézményes egyház és a katolikusok alakítottak ki a római katolikus kereszténység társadalmi megjelenési formájaként.2 * A protestáns és a római katolikus egyházak egyházfelfogásának különbözősége miatt a laikus állam és társadalom kialakulása elsősorban a római katolikus egyház önértelmezésével ütközött össze.s Ennek a folyamatnak az állomásai felfoghatóak szekularizációs jelenségként is.4 A társadalomtudományok legfőképp három jelenségcsoportot vizsgálva alakították ki szekularizációs tézisüket. A szekularizáció mint a 1 CASANOVA, Jósé: Public Religions in the Modern World. Chicago-London, 1994. (továbbiakban: Casanova, 1994.) 40-66. p. 2 ALTERMATT, Urs: a katolicizmus és a modern kor. Bp., 2001. (továbbiakban: Altermatt, 2001.) 20. p. :t Mivel a római katolikus egyház modern kori történetének egy szakasza képezi a tanulmány témáját, ezért a továbbiakban - kizárólag a stiláris egyszerűség kedvéért - az „egyház” szót a „római katolikus egyház” kifejezés szinonimájaként használtam. A protestáns értelmezésben az egyház jellege spirituális és rejtett, ebből az egyház világi szervezetére nézve bizonyos közömbösség következik. Ha viszont katolikus értelmezés szerint az egyházi hivatalok, különösen pedig annak vezetése isteni alapításra mennek vissza, akkor megnehezedik a történeti változások elfogadásának lehetősége. Ld.: Brandt, Julianne: a vallás társadalomtörténete. In: Bevezetés a társadalomtörténetbe. Szerk.: Bódy Zsombor - Ö. Kovács József. Bp., 2006. (továbbiakban: Brandt, 2006.) 261. p. 4 Martin, David: A General Theory of Secularization. Oxford, 1978. 3-4. p.
