Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - BESZÁMOLÓ - Ivancsó Mária: Maczák Ibolya: Elorzott szavak. Szövegalkotás 17-18. századi prédikációkban
Recenziók 119 lyen elvek szerint válogathatott, hol helyezte el saját szövegében az átvételt (17-20. p.). Ezek a megfontolások vezetnek a könyv következő fejezetéhez: Szövegátvétel, kompilálás és excerpálás a 17-18. században. Tehát az átvétel puszta adatelvű jellemzésével információ nyerhető arról, hogyan készítette el a szövegét a hitszónok, mi az, amit saját képességeivel tett hozzá a kiválasztott forráshoz vagy forrásokhoz, természetesen mindig szem előtt tartva egyrészt az ókori eredetű imitációs elvhez társuló értékítéletet^ másrészt a kötelező óvatosságot: azt lehet prédikációba foglalni, amit mások már - régiségénél fogva - többször leírtak, ezáltal szentesítettek (27. p.). Igen érdekes az, amit Maczák Ibolya ezekkel kapcsolatban a prédikációs kötetek előszaváról és a minutióröl megfogalmaz: az alázatossági formulák kapcsolják a korábbi szöveghagyományhoz az új prédikációt (26-28. p.). Az Elemzések című fejezetben Maczák Ibolya huszonhárom prédikációt vesz sorra. Minden prédikációelemzést címmel lát el, olyannal, mely jól eltalált, lényegre törő, tömören előrevetíti, összefoglalja azokat a lényeges következtetéseket, melyeket a szövegek filológiai adatokra támaszkodó vizsgálatával le lehet vonni. Mindjárt az első igen jó választás, különleges példa az egyébként nem túl gyakori felekezetközi kompilációra: a protestáns Tyukodi Márton kom- pilálta a katolikus Káldi György beszédét. Adódik az izgalmas kérdés: másként kompilál-e egy protestáns hitszónok, mint egy katolikus? A kérdésre adott válasz óvatos, de visszafogottságában is érdekes: Tyukodi logikus rendbe illesztette Káldi gyönyörködtető példáit. Ebben az elemzésben a táblázatok, sztemmák és ágrajzok egyértelműen hasznosak az olvasó számára is, áttekintésükkel könnyen elfogadható Maczák érvelése (41. p.). Illyés András Pázmány Péter Szent Márton-prédikációjából készített három Szent László-prédikációt. Ennél a szövegnél felfedezhető Maczák állásfoglalása arról, hogy a kompiláció szempontjából milyen a jó és milyen a rossz prédikáció, hiszen Lukácsy Sándorra hivatkozva kiemeli, más dolog kompilálni, és más lemásolni egy egész beszédet, majd saját név alatt megjelentetni (53. p.). Mert bár Illyés tudatos szerkesztői munkát végzett - helyenként sorokat hagyott ki a forrásból, másként fordította a Pázmány által használt antik forrásokat, szűkítette, tömörítette, egyszerűsítette az eredeti szöveget -, mégsem mondható el, hogy új minőséget hozott volna létre, kompilációs módszere így kevéssé értékesnek tekinthető. Valószínűleg a prédikálásra való felkészülés során használható segédanyagot akarta Illyés a beszédeivel bővíteni (63. p.). Kelemen Didáknak az ítélet jeleiről szóló prédikációja azért különleges, mert olyan forrást használ, melyre korábban nem találtak hivatkozást: Lépes Bálint kétkötetes, enciklopédia-jellegű művében a négy végső dologról elmélkedő szövegek találhatók, melyeket a szerző egyenként valószínűleg prédikációnak szánt (115. p.). Ezeket használja fel Kelemen Didák, Maczák Ibolya indoklása szerint azért, mert a Lépes-szövegek logikus felépítésűek, kronologikusak, szerkezetük egyszerű, követhető, mert a megértést a tipográfiai megoldások is segítik (116. p.). Ahogyan azt Maczák Ibolya 3 3 Eszerint az utánzás elsőbbrendű az új találmányokkal szemben, ez lehet a kompiláció eszmei háttere. Vö. Hargittay Emil: Pázmány és a kompiláció. In: Uő: Filológia, eszmetörténet és retorika Pázmány Péter életművében. Bp., 2009, 205. p.
