Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - RECENZIÓK - Szigeti Jenő: Ecclesia Agathae. A 250 esztendős perenyei templom tanulmánykötete és népének hanglemezei
Recenziók Ecclesia Agathae. A 250 esztendős perenyei templom tanulmánykötete és népének-hanglemezei. Szerk.: Medgyesy-Schmikli Norbert. Bp., Magyar Napló, 2011. 502 p. Egy falu is rejtegethet kincseket. Van egy 810 lelkes falu Vas megyében, Perenye, Szombathelytől 7 km-re észak-nyugat felé a Kőszeg-hegyalja peremén, a Mocsvár patak völgyében. A régészeti leletek azt bizonyítják, hogy az őskortól lakott település volt, az első írásos emlék, ami nevét említi 1333-ból való. Soha nem volt nagy község, magyarok, németek, horvátok lakták. A 16-17. században protestánsok is éltek a községben, de a 18. század közepétől katolikus vallású a falu, amit nagyrészt jobbágyok és kisebb részben zsellérek laktak. A 17 század végéről maradt az első feljegyzés egy középkor végén épült templomocskájáról, amely a falun kívül, a temetődombon állt, a mostanit 1761-ben alapították, és 1768-ban szentelték fel. Mindkét templom Szent Ágota tiszteletére épült. A falu története egy szabványos dunántúli községé. Miért érdemel ez a gyönyörűen kiállított, remek mutatókkal, képes táblákkal, hanglemezekkel felszerelt, 520 oldalas kötet ekkora figyelmet? A pontosan elvégzett munka Medgyesy S. Norbert művelődéstörténész vezette kutatócsoport munkáját dicséri, akik észrevették, hogy az egyház története több mint a templomok, papok, egyházkormányzati döntések sora. Az emberek nehezen dokumentálható hitének, kegyességi gyakorlatának kell utánajárni, ha a nép megélt vallásosságát akarjuk megismerni. Ennek a községnek az igazi kincse a rendkívül gazdag, máig élő szakrális zenei hagyománya. Ez teszi a falut arra alkalmassá, hogy az itt összegyűjtött hagyományanyagot sokoldalú interdiszciplináris módszerrel tegyék vizsgálat tárgyává a szerzők. Ennek megfelelően a könyv a falu életét az egyház-, a liturgia-, a zene-, a művészet-, a társadalom, a kegyesség, az irodalomtörténet és a néprajz eszközeivel vizsgálja és ezzel módszertani példát ad a nyomukba lépő kutatóknak. Ha egy közösség vallását, hitét meg akarjuk ismerni, ezt az interdiszciplináris utat kell választanunk. Csak így tárulnak fel a hit gyökerei. Az, hogy a falunak Magyarországon korunkban már igen kevés helyen tisztelt védőszentje van, Szent Ágota, az ókeresztény cataniai szűz és vértanú, aki Decius császár alatt, 250-ben szenvedett vértanúhalált, pusztán különlegesség. A kötet első része Szent Ágota tiszteletéről szól. Ezt a szakaszt Barsi Balázs OFM teológus meditációja vezeti be, ami a templom szerepéről beszél az időben és az örökkévalóságban. ,A templom nem más - írja —, mint térbeli kivetítése az Istennel és egymással való kapcsolatunk mélységes történetének, a templom falai közt folyó liturgia pedig a hiteles beavatás ebbe a kapcsolatba.” (23. p.) Ezért a templom épületének minden elemét részletesen elemzi, közben kritika alá vonva a II. Vatikáni Zsinat utáni liturgikus reform megvalósítását. Rétfalvi Balázs történész Illyés András (1639-1712) jeles könyvéből idézi „Szent Ágota szűz vértanú életét”, ami „Metafrász Simon által megíratott”, majd Kovács Andrea egyházzene-kutató Szent Ágota zsolozsmáját és miséjét elemzi, és teljes terjedelmében közzéteszi. Számba veszi a mise dallamforrásait és a Pozsonyban őrzött, 1341 előttről származó hangjelzett misekönyv alapján közli, a zsolozsmát pedig az Isztambuli Antifonále
