Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - RECENZIÓK - Szigeti Jenő: Ecclesia Agathae. A 250 esztendős perenyei templom tanulmánykötete és népének hanglemezei
Recenziók 115 (1360 k.) lapjairól olvashatjuk és énekelhetjük. Ezt követi a kötetben a magyar népi gregorián Szent Ágota-mise és zsolozsma szövege és dallama. Kerny Terézia művészettörténész a szent magyarországi tiszteletének történetét dolgozza fel gazdag, tudományos apparátussal. Szent Ágotáról szülővárosában, Cataniában mai napig körmenettel, fesztivállal emlékeznek meg minden február 5-én, ami a legenda szerint vértanúhalála és temetésének napja volt. Magyarországi tisztelete a 12. századtól kimutatható és a 16. századig töretlen, de erről mindmáig nem jelent meg minden rész- tudományt felölelő monográfia. Kultuszának emlékét a helynevek, okleveles adatok őrzik. A középkori Esztergom jeles temploma, a Szent Adalbert székesegyház Jób érsek által 1188 és 1198 között emelt gyönyörű kapuján, a Porta speciosa timpanonján is megtalálható Szent Ágota képe. Később kultuszának legszorgalmasabb terjesztői az Anjouk lettek. A fiatal Károly Róbert magával hozta a család devocionális tradícióit Magyarországra, melybe Szent Ágota is beletartozott. A 13. század végén Nápolyban egyházjogot tanuló Apáthy Miklós, aki később aradi prépost lett - Anjou szimpátiáját bizonyítandó -, magával hozta Szent Ágota karját 1294-ben II. (Sánta) Károly szicíliai uralkodó engedélyével, és Aradon a Szent Mártonról elnevezett prépostságban helyezte el, ami királyi kegyuraság alá tartozott. Ennek a prépostságnak jelentős szerepe volt az Anjou hatalomátvétel előkészítésében. Erről az egyetlen Szent Ágota ereklyéről tudunk a középkori Magyarországon. A 14. század első évtizedétől hirtelen megszaporodtak a Szent Ágota ti- tulusú egyházak, de a középkor végével háttérbe szorult az addig népszerű szent kultusza. Korábban a tűz ellen oltalmazott, de ezt a szerepet Szent Flórián vette át. A 18. században már csak a pestisjárványok idején hívták segítségül. A végveszélyben a gonosz erők és az ördög ellen kérték segítségét. Az utóbbi két században csak a kenyérszentelés idején emlegették Szent Ágota nevét. Perenye kapcsán 1697-ből olvasunk először a Szent Ágotának szentelt templomról. 1748-ból arról is van adatunk, hogy Szent Ágota ereklyéje is volt a templom birtokában. A régi, romos templomot a 18. század közepén lebontották, és a régi kövek felhasználásával újat építettek, ami máig áll, aminek felszentelésére 1768. június 24-én került sor. Kerny Terézia tanulmánya tüzetesen bemutatja a templom műtárgyait, azok alkotóit. A mára már csaknem elfelejtett Steffek Albin (1893-1967) munkásságának bemutatása különösen fontos és értékes része ennek a tanulmánynak. A templom falfestményei nem művésztörténeti, hanem kultusztörténeti szempontból figyelemre méltók, hiszen Magyarországon ma csupán ez az egy képzőművészeti sorozat örökíti meg a vértanú szent, állhatatos, megalkuvást nem ismerő, példamutató életét. Kerny Terézia tanulmányának függeléke közli a Vitéz János leveleskönyvében ránk maradt híradást arról, hogy Szent Ágota aradi ereklyéje a nagyváradi székesegyház tornyának beomlá- sakor, 1443-ban sértetlenül megmaradt. S. Lackovits Emőke néprajzkutató-muzeológus a remek tanulmányt egy nagyon érdekes híradással egészíti ki Egy breverl és egy Szent Ágota-kép Veszprémből címen a magyarországi Szent Ágota kultusz ismeretét. Ezt a kultusz-történetileg is érdekes műtárgy-együttest a Veszprémi Múzeum őrzi. A gyönyörűen dokumentált könyv derekas része A perenyei templom története, a község vallási hagyományai és népének-kincse című fejezet.
