Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kaszás Veronika: Magyarországi egyházak az erdélyi menekültekért 1987-1989 között
88 Egyháztörténeti Szemle X1II/4 (2012) Letelepedési Alapból megtérített.83A segélyek elosztásakor a gyülekezet arra törekedett, hogy ne tegyenek különbséget magyar és román nemzetiségű menekültek között: valamennyien ugyanazt az összegű támogatást vehették át az országos református egyházon és a gyülekezeten keresztül érkező segélyekből.84 A református egyház a maga módján kereste az egyensúlyt az erdélyiek és a nemzeti kisebbségek védelme érdekében történő fellépés, de ugyanakkor a nyílt politizálástól való távolmaradás között. Jól szemlélteti ezt a helyzetet, hogy amikor 1988. június 27-én magyarok tüntettek a budapesti román nagykövetség előtt, azon a rákosszentmihályi gyülekezet tagjai közül is sokan részt vettek, ugyanakkor Pánczél Tivadar lelkész eközben gyülekezetében tartott vigíliát, lehetővé téve, hogy azon hívek is kifejezhessék szolidaritásukat, akik a nyílt fellépéstől távol kívántak maradni. A Rákosszentmihályon vezetett statisztikáknak köszönhetően fennmaradtak megközelítő adatok a gyülekezetét felkereső menekültekről illetve a szétosztott segélyekről. 1988. január 1. és 1990. december 31. között mintegy 15 ezer Romániából érkező menekült járt Rákosszentmihályon, amely csaknem kétötödét teszi ki az állami statisztikákban regisztrált bő 40 ezer főnek, melyből csaknem ötezren utaztak tovább harmadik országba, és mintegy 800 fő tért vissza szülőföldjére. Míg az állami statisztikák szerint a menekültek háromnegyede magyar nemzetiségű, egyötöde román, a többi pedig német nagy egyéb nemzetiséghez tartozó volt, addig a rákosszentmihályi statisztikákban jóval nagyobb, 97% a magyarok aránya, 2% a románoké, és 1% a németeké. Nyilvánvaló, hogy a többségében ortodox, magyarul nem beszélő románok kisebb arányban fordultak a református egyházhoz segítségért, mint magyar társaik, részben azért is, mert a románok nagyobb része tovább kívánt utazni Nyugatra, így az egyház „szolgáltatásaira” - munkahely vagy szállás közvetítésére - is kevésbé tartottak igényt.85 A rákosszentmihályi gyülekezet az 1990. február 9-i ünnepi istentiszteletet tekinti az 1988. február 12-én megkezdett erdélyi menekültszolgálat végének. Ekkor látogatott el Rákosszentmihályra Tőkés László, hogy köszönetét mondjon a közösség segítségnyújtásáért.86 Összegzés A magyarországi egyházak számára az 1987-től Magyarországra érkező erdélyi magyarok és románok ellátásának megszervezése egyszerre jelentett addig nem tapasztalt, összetett kihívást, ám egyben különleges lehetőséget is. Az államtól fokozatosan egyre több szociális feladatot átvállaló, ugyanakkor a párt által megszabott szűk keretek között, folytonos ellenőrzés mellett működő egyházak kipróbálhatták magukat egy egészen új, poli«3 MNL. OL. XIX-A-21-d. 156. dob. 84 PÁNCZÉL, 2010. 24-25. p. 85 PÁNCZÉL, 2010. 40. p. 86 Ugyanakkor ezt követően is igény volt arra, hogy segítséget kapjanak a Romániából érkezők. Rájuk gondolva állította fel Németh Géza Budapest X. kerületében a „Reménység Szigetének” máig működő intézményét mint fogadóállomást. Szintén a menekültügyi munkát is folytatja a református egyház Alagi téri Missziói Központja. PÁNCZÉL, 2010. 60-66. p.
