Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kaszás Veronika: Magyarországi egyházak az erdélyi menekültekért 1987-1989 között
Magyarországi egyházak az erdélyi menekültekért 1987 és 1989 között 85 elején „kollaboráns egyházi vezetők és beosztottak által véghezvitt koncepciós per” indul, mely hivatalvesztéssel zárulja Az Állami Egyházügyi Hivatal 1988. évi munkatervébe foglalta a lelkész és közössége ellehetetlenítését.6'» Németh Géza elszigetelését az egyházi menekültügyi missziót egyébként támogató Tóth Károly református püspök is erőteljesen sürgette. Sarkadi Nagy Barna ÁEH-elnökhelyettessel 1988 februárjában folytatott megbeszélésén „[a püspök] kifogásolta, hogy az MSZMP KB Külügyi Osztálya továbbra is aktivizálja Németh Gézát a román menekültek ügyében. Felháborodott azon, hogy a Külügyi Osztály külföldi TV-társaságokat küld Németh Gézához, aki református lelkészként nyilatkozik tevékenységéről.”* 66 Pánczél Tivadar ugyanakkor a menekültszolgálat megszervezésében szorosan együttműködött lelkésztársával, Németh Gézával. Az előzetes tervek szerint a gyülekezet a péntek délutánokat jelölte ki az erdélyi menekültekhez kapcsolódó feladatok ellátására, azonban az őket megkeresők egyre növekvő létszáma miatt a szolgálat a hét minden napján folyamatossá vált. A legtöbben szóbeszéd útján, sajtóhírekből vagy pedig a Csaba utcai állomáson értesültek arról, hogy hova fordulhatnak.66 A református püspök minden egyházi eseményről tájékoztatta az állami vezetést - akkor is, ha maga személyesen nem is volt jelen valamely eseményen -, felhíva a figyelmet a „hivatalos egyházat” fenyegető veszélyekre. 1988 februárjában a Miklós Imrével folytatott megbeszélés jegyzőkönyve rögzíti: „[Tóth Károly] tájékoztatást adott arról, hogy a román menekültek 19- én a rákosszentmihályi lelkészségen jönnek össze, Pánczél Tivadar felügyelete alatt. Jelen lesz Németh Géza is. A püspök intézkedett, hogy: Tamás Bertalan külügyi osztályvezető és Komlós Attila főszerkesztő6? ezen vegyenek részt. Tájékozódjanak és a püspököt informálják a történtekről. A lapban azonban nem foglalkoznak a történtekkel. Megítélése szerint szükség lenne arra, hogy társadalmi bizottság foglalkozzon a romániai menekültek ügyével, amihez az egyházak tevékenysége is csatolható lenne. Amíg ez nem történik meg, a perifériára szorult személyek (mint Németh Géza is) foglalkoznak az üggyel. A hivatalos egyházat a közömbösség vádja éri.”68 Rákosszentmihályon a felmerülő igényekhez igazodva egyre szélesedett az erdélyieknek nyújtott „szolgáltatások” köre. Heti három alkalommal ruhaosztó napokat tartottak, melyekre átlagosan mintegy száz fő érkezett. A péntek délutáni alkalmakon pedig mintegy 500-600 fő vett részt. A gyülekezet tagjai lehetőségeik szerint vették ki részüket a segítségnyújtásból: akadtak orvosok, akik megvizsgálták a fizikai panaszokkal ideérkezőket, és ha kellett, gyógyszereket adtak, voltak jogászok, aki ügyes-bajos jogi kérdé<■3 Uo. MNL. OL. XIX-A-21-d. 157. dob. <* MNL. OL. XIX-A-21-d. 159. dob. 66 PÁNCZÉL, 2010. 13-15. p. 67 Ld. 52. sz. jegyz. “ MNL. OL. XIX-A-21-d. 159. dob.
