Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kaszás Veronika: Magyarországi egyházak az erdélyi menekültekért 1987-1989 között
84 Egyháztörténeti Szemle XIII/4 (2012) számos gyülekezet igyekezett az országban a maga eszközeivel támogatást nyújtani. Központi szinten pedig a Zsinati Iroda külügyi osztálya végzett folyamatos segélyező munkát. Az alábbiakban a rákosszentmihályi misszió történetét foglalom össze. Elsőként a református egyháznak egy kis számú közössége reagált az egyre növekvő számban érkező, Romániából áttelepülni kívánók problémáira. Nem véletlen, hogy a Moszkva tér mellett, a Csaba utca 3. szám alatti pincehelységben működő Budahegyvidéki Református Egyházközség prédikáló állomása vált az első befogadóhellyé.57 Egyrészt azért nem, mert a Moszkva téren működött a feketén munkához jutni kívánó munkanélküliek sajátos „piaca”, ahol egyre nagyobb számban jelentek meg Romániából érkező, munkalehetőségre váró férfiak.58 Másrészt pedig azért, mert a Csaba utcai prédikátor az a Németh Géza volt, akinek felesége maga is erdélyi származású volt, és aki egyházi szolgálata során mindvégig kiemelt figyelmet fordított a határon túli magyar közösségekre. A lelkész már 1987 őszén az erdélyieket invitáló feliratot akasztott a pincehelyiség ajtajára, melynek hatására egyre többen csatlakoztak a közösséghez, és végül a prédikáló állomás szűknek bizonyult számukra. Németh Géza az erdélyiek orvosolandó problémáit és az általa javasolt tennivalókat levélben osztotta meg az MSZMP KB Külügyi Osztályán Szűrös Mátyással és Tabajdi Csabával, valamint jelezte Tóth Károly református'püspöknek is. A református egyházi vezetés komolyan vette a problémát, és 1988. február 1-jén Tóth Károly püspök felkérte Pánczél Tivadar lelkészt, hogy presbitériumával vállalják el az erdélyi menekültek fogadását, miután az egyházi Zsinat elnöke megállapította, hogy „a menekülők növekvő számát tényként kell kezelni, és gondoskodni kell róluk”.s') Pánczél Tivadar már 1956-tól a Rákosszentmihály-Sashalom gyülekezetben szolgált, először beosztott lelkészként, majd 1979-től 2002-ig vezető lelkipásztorként.50 A Zsinat elnöksége Rákosszentmihály-Sashalom technikai és személyi adottságaira hivatkozva indokolta a központi segélyhely választását, mely a Németh Géza vezette közösséggel és más, elsősorban határmenti településeken tevékenykedő gyülekezetekkel együttműködve kezdhette meg munkáját 1988. február 12-én.61 Valójában azonban nem logisztikai okai voltak elsősorban annak, hogy a református egyház nem a menekültügyre elsőként felfigyelő Németh Gézát bízta meg ezzel a felelősségteljes küldetéssel, mivel „Németh Géza aktivitása és szókimondása már hosszabb ideje szálka egyházi és világi hatalmasságok szemében.”62 A már a hatvanas évek második felétől kezdve felvidéki és erdélyi kapcsolatokat építő lelkész ellen már a hetvenes évek 57 58 59 60 61 62 PÁNCZÉL, 2010. 9. p. Sík ENDRE: Emberpiac a Moszkva téren - szűkülő változatlanság 1995 és 2004 között. In: Közgazdasági Szemle, 2006. március. 253-270. p., 254-256. p. PÁNCZÉL, 2010. 10. p. PÁNCZÉL, 2010.5. PPÁNCZÉL, 2010.11. p. Tóth Károly püspök Németh Géza mellett még Tenke Sándort, a Budapesti Teológiai Akadémia professzorát, Komlós Attilát, és Tamás Bertalant, a Magyarországi Református Egyház Külügyi Osztályának vezetőjét említi meg, mint kijelölt fő segítőket. Németh, 2000.7. p.
