Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kaszás Veronika: Magyarországi egyházak az erdélyi menekültekért 1987-1989 között
Magyarországi egyházak az erdélyi menekültekért 1987 és 1989 között 73 az erdélyi menekültek helyzetét és az egyház őket érintő tevékenységét, kérve az egyházi szervezetek anyagi és erkölcsi támogatását munkájukhoz. A szervezetek távolságtartóan kezelték a problémát, bár a menekültek támogatásában nyitottnak mutatkoztak: „Tárgyalópartnereink - bár elvi egyetértésükről biztosítottak - általában kitértek a nyílt és határozott állásfoglalás elől. Elmondták (Egyházak Világtanácsa, Európai Egyházak Konferenciája), hogy a közeljövőben ténymegállapító bizottságot küldenek a helyszínre a helyzet alaposabb tanulmányozása érdekében. A határozottabb fellépéstől és a konkrétabb állásfoglalástól azért is tartózkodnak, mert - véleményük szerint - ez csak rontaná a Romániában élő tagegyházak helyzetét és lehetetlenné tenné a kapcsolatok további fenntartását. Konkrétabb segítséget ígértek a hazánkba érkezett menekültek ügyében. Készek arra, hogy a magyar egyházakon keresztül nemzetközi segélyakciók szervezésével segítsék a menekülteket. Meghívásunkra az Egyházak Világtanácsa menekültügyi osztályának vezetője a közeljövőben Magyarországra látogat.”8 A magyar tájékoztatást követően tehát a legtöbb szervezet saját szemével kívánt meggyőződni a valós helyzetről, és helyszíni tapasztalatokat kívántak gyűjteni. Más nemzetközi egyházi szervezetek figyelmét is Magyarországra irányította az erdélyi menekültek ügye. így történt a Nemzetközi Katolikus Migrációs Bizottság (International Catholic Migration Commission) esetében is, melynek főtitkára felvette a kapcsolatot a genfi magyar ENSZ- nagykövettel. Megbeszélésükön beszámolt arról, hogy „a szervezet legutóbbi ülésén minden résztvevő aggodalmát fejezte ki az erdélyi menekültek ügyében.”9 Elmondta, hogy a Vatikán államtitkárától kapta a felhatalmazást, hogy az erdélyi menekültek segítése érdekében indítványozza a magyar katolikus egyház teljes jogú tagságát a szervezet fő testületében, a Tanácsban. A kapcsolatfelvétel jelentőségét növelte, hogy a szocialista országok közül elsőként Magyarországot kereste meg a szervezet, majd Budapest után Csehszlovákia és Lengyelország következett. A romániai katolikus egyház kapcsolatát az állami szervekkel ugyanakkor problematikusnak ítélték, ezért Bukaresttel egyelőre nem tervezték a kapcsolatfelvételt.10 Az egyházi szervezeteken túl egyéb nyugati, emberi jogi szervezetekkel is kapcsolata volt a magyar egyházaknak, méghozzá éppen az állam - többnyire a Külügyminisztérium - kezdeményezésére, aki így oldotta fel azt a dilemmát, hogy hogyan segítse is meg nem is ezen szervezetek helyszíni tényfeltáró munkáját. Azokban az esetekben ugyanis, amelyekben a magyar-román viszonyra való tekintettel el akarták kerülni a hivatalos látogatás látszatát, egyéb fogadó szervezetekhez - első helyen a Magyar Vöröskereszthez és a menekültügyet felkaroló egyházközösségekhez 8 Az ÁEH jelentése a küldöttségük genfi tárgyalásairól, 1989. január 30. és február 2. között. (1989. február 14.) - Uo. » Uo. 10 Uo.
