Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tózsa-Rigó Attila: A reformáció hatásai a polgári végrendelkezés gyakorlatában, pozsonyi és bécsi források példáján
54 Egyháztörténeti Szemle XIII/4 (2012) tett Speratus is ott prédikált. A pozsonyiak nem csak a Bécsből érkező prédikátorokon keresztül értesülhettek a császári rezidenciavárosban folyó eseményekről, hanem intenzív kapcsolatot tartottak fenn általában a bécsi polgárokkal. Utóbbi megállapításra kiváló bizonyítékként szolgál, hogy az esetek nagy többségében kereskedelmi ügyletből származó tartozásokat tartalmazó, 1538 és 1566 között született pozsonyi Tiltáskönyv adatai alapján a pozsonyiak elsőrendű kereskedelmi partnerei a bécsiek voltak.37 A bécsi polgárok a kezdeti évektől nagy befogadókészséggel viseltettek a lutheri tanok iránt. Ez a jelenség több okra vezethető vissza. Egyrészről a városban működő egyházi személyek igen jelentős befolyással bírtak, s túlzott hatalmuk már az 1517 előtti időszakban is folyamatosan elégedetlenséget szült a polgárok körében. További számottevő tényezőként kell értékelnünk, hogy a Bécsi Egyetem jelentős szellemi és anyagi potenciált biztosíthatott az új eszmék támogatására. A lutheri elvekkel szembeni pozitív bécsi közhangulatra utal, hogy Slatkonia püspök - bár magától értetődően szembehelyezkedett a wittenbergi tanokkal - vonakodott kihirdetni a Luther kiátkozását tartalmazó 1520-as pápai bullát. Az igazi fordulópont akkor következett be, amikor az egyetem rektora, Johann Wenzelhauser - a teológiai fakultás határozata ellenére - megtagadta Johann Eck tézis- gyűjteményének a kihirdetését, mely utóbbi Luthert eretneknek nyilvánította. Később az iratot V. Károly nyomására Bécsben is közzétették.38 Az eset nemcsak a központi hatalom és a város viszonyára világít rá, hanem egyértelművé teszik, hogy már az 1510/20-as évek fordulóján is erőteljesen megingott a városban a katolikus egyház pozíciója. * 37 számos adatot találunk arra, hogy több pozsonyi kereskedő rendelkezett morvaországi és konkrétan iglaui kapcsolattal is. Ilyen módon tehát joggal feltételezhető, hogy előbbiek ebből az irányból is kaphattak információkat az új tanokról, nemcsak a délnémet városokból. TÓzsa-RigÓ ATTILA: Adalék a morva- és csehországi városok magyarországi kapcsolatához a 16. században. In: Pénztörténet — Gazdaságtörténet. Tanulmányok Búza János 70. születésnapjára. Szerk.: Bessenyei József - Draskóczy István. Bp.-Miskolc, 2009. 352-372. p. 37 A bécsiek által bejegyeztetett tiltások az összes ügy 12 %-át teszik ki. Még szembetűnőbb a bécsiek szerepe, ha a külföldiek közötti részesedésüket vizsgáljuk. Ezen ügyek mintegy harmada származik bécsiektől (32,8 %). A gazdasági összefonódásokat tovább erősítette, hogy számos bécsi és pozsonyi család állt egymással rokoni kapcsolatban is. TÓzsa-RigÓ Attila: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538- 1566) információs bázisa. (Különös tekintettel a pozsonyi felső- és középréteg városon túlnyúló kapcsolatrendszerére). In: Századok, 2008. 5. sz. 1135-1186. p.; 1168., 1173-1175. p. 38 Slatkonia ingadozására további példaként említhető, hogy ő adott engedélyt Speratusnak arra, hogy a St. Stefan dómban prédikálhasson. Utóbbit végül a bécsi teológiai fakultás tanárai közösíttették ki, igy távoznia kellett a városból. VOCELKA, KARL: Kirchengeschichte. In: Wien. Geschichte einer Stadt. Bd. 2. Die frühneuzeitliche Residenz (16. bis 18. Jahrhundert). Hrsg.: Vocelka, von Karl - Traninger, Anita. Wien-Köln-Weimar, 2003. (továbbiakban: VOCELKA, 2003.) 313- 314. p. Érdekességképpen megjegyezhető, hogy a Lutherral szemben állást foglaló egyik első vitairat is Bécsben látott napvilágot, nevezetesen Werbőczy írását is itt nyomtatták ki.
