Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tózsa-Rigó Attila: A reformáció hatásai a polgári végrendelkezés gyakorlatában, pozsonyi és bécsi források példáján
A reformáció hatásai a polgári végrendelkezés gyakorlatában 55 Az első évekből Bécsben is elsősorban a központi hatalom és a katolikus egyház reakcióiból nyerünk egyértelmű információkat. A későbbiekben a Habsburgok székhelyévé váló Bécs polgárságának sok tekintetben csekélyebb mozgástere adódott vallási kérdésekben, mint a magyar királyi városoknak. A Bécsi Egyetem teológiai fakultása már 1520-ban sürgette a világi és az egyházi vezetőket, hogy azok hathatós eszközökkel lépjenek fel a lutheranizmussal szemben. Három évvel később meg is jelent egy császári rendelet, melynek értelmében a polgároknak el kellett határolódniuk a lutheri tanoktól, s az „eretnek” nézeteket valló könyveket ki kellett szolgáltatni, vagy nyilvánosan el kellett égetni.3« Ferdinánd a térség tartományi fejedelmeként erősítette meg ezt a végzést, ő sem tudta azonban maradéktalanul végrehajtatni.1*0 A Slatkonia által képviselt semleges magatartást Johann Faber püspöksége (1530-1541) idején egy sokkal agresszívabb protestantizmusellenes álláspont váltotta föl. Faber elképzelése szerint Bécsben az előző évekhez képest sokkal erőteljesebb formában kellett megvalósítani az udvar és az egyház együttműködését. A kivitelezésben jelentős szerepet játszott, hogy Faber egyben Ferdinánd gyóntató papja is volt. A magas fokon művelt püspök 1528-ban már felállított a Ferdinánd által (is) igényelt cenzúra-bizottságot. Mindennek ellenére a városi polgárságra csak csekély mértékben tudott hatást gyakorolni. Ennek egyik legszembetűnőbb bizonyítéka, hogy 1538-ban kénytelen volt kiadni egy újabb rendeletet, melyben tiltotta az evangélikus prédikációk megtartását és könyvek megjelentetését.1*1 A következő évtized végén, 1549-ben már nyílt rendbontásra is sor került egy katolikus körmenet során, amelyet protestáns fiatalok erőszakos fellépése váltott ki. A húszas-harmincas években a politikai eliten belül még nem igazán tudott gyökeret verni a lutheranizmus.39 40 41 42 A későbbiekben ezen a körön belül is változtak az erőviszonyok, mivel egyre több jelentős személyiség választotta az evangélikus hitet, ezen folyamat eredményeként az ötvenes években már evangélikus polgármestert választott a város, Sebastian Huetstocker személyében * (1553-1555).43 A protestantizmust választó polgároknak még sokat kellett várniuk, hogy konszolidálódjon a helyzet. A protestáns tanok elismerésére az Örökös Tartományokban csak 1571-ben került sor. Ez azonban nem vonatkozott a városi polgárságra. A protestáns istentiszteleteket Bécsben még 1578-ban is tiltották.44 A protestánsok arányára csak igen nagy szélső értékek között mozgó becslések születtek eddig (ezek az értékek a különböző szerzőknél egy ezrelék és hatvan százalék között mozognak). A testamentumok alapján végzett becslés sze39 Matt, 1935.5. p. 40 Bár a Luther fellépését követő évtizedben a formálódó lutheránus közösség számos tagját megégették, a legtöbb intézkedés, amely a mozgalom kiszorítását célozta valójában „papíron maradt”, s a valóban foganatosított lépések sem vezettek célra. VOCELKA, 2003. 314-315. p. 41 VOCELKA, 2003. 316. p. 42 Matt, 1935.7. p. 43 VOCELKA, 2003. 317. p. 44 Matt, 1935.9., 16. p.
