Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: Tanulni a vesztesektől. Katolikusok a 16. századi Svéd Királyságban

Tanulni a vesztesektől. Katolikusok aló. századi Svéd Királyságban

13

hatalmasabb, mint maga az ország, megsemmisült.”34 Még tartott a második dalarnai felkelés,35 Gusztáv király a világi fraise36 számára fegyveres megjelenést írt elő. A gyűlésen a világi hatalom törvényeket hozva tette rá a kezét az egyház vagyonára. Az eljárást az uralkodó az államadósság csökkentése igényével indokolta hazug módon.37 A végzések (még inkább a hozzájuk készített ordinantia) egyebek között megfosztották a püspököket hatalmuk gazdasági, katonai alapjaitól, elvéve például váraikat és csökkentve fegyveres kíséretüket. A tizedből a püspököt illető részről3® a király úgy egyezett meg az egyes püspökökkel, hogy ami „illő ellátásuk” felett marad, az a koronához kerül. A püspököknek járó bírságok is a koronához kerültek át.39 A gyűlés után a püspököket már nem hívták meg az országtanács üléseire.

A székeskáptalanok a 13. század közepén jelentek meg a királyságban, a libertas ecclesiae védelmében különös jelentőségük volt (canonica electio). Gusztáv király most magához vette annak meghatározását, hány kanonokjuk lehet. Például az uppsalaihoz, amelyet a századelőn öt praelatus40 és tizennégy kanonok alkotott, az 1530-as évek végére az érsek mellett csak a lelkipásztor és az iskolamester tartozott hozzá.41 (a jövedelem fel nem használt része a koronáé lett).

Gusztáv uralma elején az országban bő 50 kolostor és konvent működött.42 A kolostorok némelyike már két év óta köteles volt katonákat befogadni és ellátni, most általában világi igazgatás alá kerültek. Az igazgatással megbízott fraise, aki magának szedhette be a kolostori birtokok bérlőire

34 WEIBULL, LAURITZ: Vasterás riksdag 1527. In: Scandia, xo. (i937):i. (továbbiakban: Weibull, 1937.) 76. p.

33 Ld. ehhez: NAGY, 2009. 73-74. p.

36 Az adófizetéstől magukat nehézlovas szolgálattal megváltók rétege a középkori királyságban a 13. századtól, részletesen lásd Nagy, 2012. 89-90., 125-126. p. Az elnevezést a 16. században váltja fel a „nemes” („adel”).

3? Az említett, Lübeckkel szembeni tartozás már fél évtized óta hivatkozási alap volt, kezdetben ezüstsegélyt várt a kormányzó, majd választott király. Ám az összeg zömét másra használta, a lübecki tartozástól végül a dániai polgárháborúba (1534-1536) bekapcsolódva szabadult meg.

38 A középkori Svéd Királyságban a tizedből általában egyharmad illette a plébánost, a maradékon többnyire a plébániatemplom, a szegények és a püspök osztoztak (a gyakorlat egyházmegyénként változhatott, lásd Nagy, 2012. 72. p.).

34 Voltak egyházmegyék, például a keleti országrészé, azaz az áboi, amelyekben az uralkodó előre megállapított taxa ellenében a püspöknél hagyta a bírság beszedésének jogát.

40 A Svéd Királyságban általában a nagyprépostot, a főesperest, a dékánt és a kántort jelölték e szóval.

41 Az adat: AndrÉn, 1999. 51. p.

42 Egy-egy a karthauzi, a karmelita, az antonita és a szentlélek-rendi barátoknak, három a johannitáknak, két-két a birgittinus barátoknak és apácáknak (mindkettő kettős), a domonkosoknak tizenkettő (ebből egy az apácáknak), a cisztercieknek tizenhárom (ebből apácáknak hét), a ferenceseknek tizenhét (ebből egy az apácáknak). Ld. Nyman, 2002.49. p.