Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: Tanulni a vesztesektől. Katolikusok a 16. századi Svéd Királyságban

14

Egyháztörténeti Szemle XIII/4 (2012)

kirótt egyházi bírságokat,48 a kolostor jövedelmének azon részét, amelyik a közösség illő ellátása után maradt, a koronának juttatta el. (A világi frälse egészét anyagilag is érdekeltté tette az uralkodó az egyházi vagyon elvételében: a végzések jogot adtak az 1454 óta* 44 az egyháznak adományozott birtokok - általában kárpótlás nélküli - visszaigénylésére. Gustav Eriksson nem ügyelt arra, hogy ne ő kapja a legtöbbet: egyedül többet szerzett, mint a fraise egésze.45) A koldulórendekkel (a ferencesekkel, a domonkosokkal, és a karmelitákkal) keményebben bánt az uralkodó. Ők általában tanultab- bak voltak társaiknál, életmódjukból adódóan könnyen hangolhattak másokat az egyházat érintő intézkedések ellen. Számukra a gyűlés csak 5-5 hetet hagyott (télen és nyáron) a szabad mozgásra. Külön nyilatkozat tételére ugyan nem kötelezte Gusztáv azokat, akik mégis maradni akartak rendjükben, a kilépőknek azonban oltalomlevelet adott. Az elnéptelenedő konventek gazdátlanná minősített tárgyai (főleg, ha nemesfémből készültek) az államhoz kerültek. A könyvek pergamenjei az 1530-as évektől mind gyakrabban szolgáltak a koronának készített számadások borítójául.46

Hogyan fogadhatták el mindezt a püspökök? Az igen szűkös források nyílt tiltakozásról is tanúskodnak. A választott skarai, Magnus Haraldsson a saját szavai szerint nem cselekedhetett szabad akaratából, és nem oltalmazta őket a „tingsfred”.4 48? Brask püspököt - ellenőrizhetetlen tudósítás szerint - letartóztatták.48

A gyűlés után Brask a király engedélyével az egyházmegyéjéhez tartozó, ám a Dán Királyság részét képező Gotlandra hajózott, vizitációra. A szigetről Danzigba távozott, többé nem tért vissza Svédországba. Gusztáv megkoronáztatta magát. A koronázás a törvény szerint nem volt feltétele az uralomnak, ám az, aki nem oly rég a törvényes király ellen lázadt és lází- tott, nyilván szükségét érezte. A ceremóniára Uppsalában került sor 1528. január 12-én. Az eseményhez három felszentelt püspök is kellett, ám az érsek és a linköpingi püspök nem élt már az országban, a többiek pedig (kivéve Petrus Magnit és Ingemarus Petrit) még pápai megerősítéssel sem rendelkeztek. Jogkörök alkalomhoz illesztéséhez a vásterási gyűlés is értett, kimondta ugyanis, hogy a jövőben a püspökválasztás megerősítése

48 Előfordult, hogy a kolostor meghatározott taxa fejében megtarthatta bevételeit. A västeräsi gyűlés után a király így egyezett meg a vadstenai kolostorral évi 300 márka fizetésében. ANDRÉN, 1999. 52. p.

44 1453 őszén Kari király (eredetileg Karl Knutsson, a 16. század közepétől VIII. Kari) vizsgálatot kezdett annak kiderítésére, mennyi birtok került az egyházhoz. 1454-ben az egyház erősödő tiltakozására a képviselőit bevonták a bizottságba, a korona által visszavett föld töredéke lett a tervezettnek. Az önmagában kevéssé jelentősnek tartott eseményt éppen az tette emlékezetessé, hogy az 1527. évi végzések rá hivatkoztak.

45 Gorán, Brahe - Larsson, Lars-Olof - Österberg, Éva: Sveriges historia, 15211809. Stormaktsdröm och smástatsrealitet. Stockholm, 1985. (2. kiad.)

(továbbiakban: Brahe-Larsson-Osterberg) 28. p.

46 Néhány éve fejezte be e borítók kategorizálását a Királyi Könyvtár és az Országos Levéltár: 22000 töredéket őriznek több mint 6000 írásból.

47 A „gyűlés békéje”: a gyűlésbe menő, azon részt vevő, onnan távozó emberek védelme. Akik ilyenekre támadtak, azok - írott források szerint a 13. század közepe óta - az ország egészében törvényen kívüliek lettek.

48 Részletesen Id.: WEIBULL, 1937. 123-126. p.