Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - BESZÁMOLÓ - Fejérdy András: A katolikus egyház és a kommunizmus Kelet-Közép-Európában: elvi állásfoglalás, stratégia, taktika
A katolikus egyház és a kommunizmus Kelet-Közép-Európában 109 A Római Magyar Akadémián 2012. április 24-én a házigazda, Magyar- ország Szentszéki Nagykövetsége valamint a Pápai Magyar Egyházi Intézet által rendezett nemzetközi konferencia valamennyi felvetett szempontot igyekezett érvényre juttatni. A Pápai Gergely Egyetem, a Római Lengyel Akadémia és a római Francia Intézet - Centre Saint-Louis együttműködésével megvalósult konferencia előadói a katolikus egyház nézőpontjából vizsgálták az egyház 1945 utáni helyzetét Magyarországon, Lengyelországban, Romániában, Csehszlovákiában és Jugoszláviában. A felkért tudósok mindenekelőtt azt mutatták be, hogy a kommunista ideológia határozott elítélésével egyidejűleg a helyi egyházak milyen válaszokat adtak a diktatúra kihívásaira annak érdekében, hogy sikerüljön megőrizni a térség katolikus közösségeit és a szentségek kiszolgáltatásához elengedhetetlen egyházi struktúrákat. Az elhangzott előadások és a hozzájuk kapcsolódó viták során pedig számos olyan új szempont és módszertani probléma merült fel, amelyeket részben a nemzeti források használata, részben pedig a vizsgált kérdések szélesebb kontextusba ágyazott vizsgálata tett lehetővé. Jan Mikrut, a Pápai Gergely Egyetem professzora bevezető előadásában a szovjet blokk vértanúiról és hitvallóiról szólva a megalkuvás nélküli szembenállók magatartását mutatta be. Előadásának egyik legjelentősebb tanulsága az volt, hogy a II. János Pál pápa felhívása nyomán készülő modern kori martirologiumok mindenekelőtt azokat a személyeket tartják nyilván, akiknek életútját megfelelő módon sikerült dokumentálni, és akikről egyúttal valamely nagy európai nyelven is jelent meg fontosabb tanulmány. A helyi szinten ismert és kutatott személyek a szélesebb (tudományos és egyházi) közvélemény számára mindaddig ismeretlenek maradnak, amíg a róluk szóló dokumentumok és publikációk csak nemzeti nyelven érhetőek el. Molnár Antal, a Római Magyar Akadémia igazgatója a jezsuita rend 38. általános rendi gyűlésének történéseit elemezte a hivatalos jegyzőkönyvek és dokumentumok, valamint az egyik magyar delegátus, P. Bangha Béla SJ közelmúltban előkerült naplója alapján. Előadása kitűnően megmutatta, hogy az új források bevonása és egymással való összevetése milyen elemzési lehetőségeket kínál egy-egy kérdés vizsgálatához. Lehetővé teszi többek között, hogy a kulisszák mögé tekintve kövessük nyomon az általános rendi gyűlés egyik legnagyobb vitát kiváltó pontjának sorsát, vagyis azt a kérdést, vajon a rend milyen stratégiákat tartott célszerűnek a kommunizmussal szembeni harc során. Az aktív antikommunista propaganda melletti álláspont egyik élharcosa a magyar P. Bangha volt: részletesen kidolgozott javaslata szerint a jezsuitáknak a modern tömegkommunikáció eszközeit maradéktalanul alkalmazó aktív propagandát kellett kifejtenie, hogy az ateista ideológiával szemben a keresztény értékrendet lehessen terjeszteni. Molnár Antal rámutatott, hogy a magyar páter javaslataira épülő kommunizmus-ellenes dekrétum a gyűlésen végső soron azért bukott el, mert a baloldali ideológia elleni harc burkoltan a nácizmus elleni küzdelmet is magában foglalta, és az adott időpontban (1938) az olaszországi és a német fennhatóság alatt élő egyházak - valamint a rend működése - számára ez túlzottan sok kockázatot jelentett volna. Hatos Pál, a Balassi Intézet főigazgatója előadásából a két világháború közötti katolikus értelmiségi közélet meghatározó alakjának, Szekfű Gyula történésznek 1945 után a kommunizmussal szemben adandó egyházi vá
