Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - TANULMÁNY - Retkes Attila: Unitarizmus Magyarországon a kezdetektől az önálló egyházkörig (1902)
24 Egyháztörténeti Szemle XIII/3 (2012) tanácsolta, hogy áttérési szándékukkal keressék meg Nagy Lajos kolozsvári unitárius esperest. Erre a feladatra végül Berki József (1840-1900), a Polgárdi Unitárius Leányegyházközség alapítója és első jegyzője vállalkozott. A kiváló amatőr festő és irodalmár hírében álló Berki a kolozs-dobokai esperességgel konzultálva kidolgozta a megalakuló egyházközség működési szabályzatát és szertartásrendjét, sőt egy prédikációs könyvet is összeállított, amit ma is Polgárdiban őriznek. Az első erdélyi segédlelkész, Demeter Dénes két évig (1886—1888), majd Szász András tizenkét évig (1888-1900) szolgált Polgárdiban. Az áttért családok túlnyomórészt 100-200 holdas gazdák voltak, így hamarosan módjukban állt telket vásárolni imaház, unitárius iskola és lelkészlakás céljára. Az 1914-ig működő unitárius iskola mellett a gyülekezet — a faluban őshonos Batthyány grófi család ajándékaként kapott kertben — önálló temetőt is kialakított. 1900 és 1922 között a lelkészi szolgálatot Köröspataki Kiss Károly, Pálffy Ferenc és Bartók Géza, illetve szükség esetén Józan Miklós budapesti lelkész látta el. Az általunk vizsgált időszakban (1902-ig) Polgárdi mellett dunántúli unitárius leányegyházközség alakult Felsőiregen, Magyarladon, Seregélyesen, Somogyhatvanban és Vilonyán. 4. Az önálló magy arországi egyházkör előkészítése és megalakulása (1896-1902) 1895 őszén, Derzsi Károly nyugdíjazása után a Budapesti Unitárius Egyházközség presbitériuma - a vonatkozó egyházi főtanácsi határozatnak megfelelően - háromtagú bizottságot (Bedő Albert gondnok, Markó Adolf pénztárnok, Győrffy József presbiter) kért fel a lelkészválasztás előkészítésére.138 Az október 30-án tartott közgyűlés azonban - Bedő Albert javaslatára, néhány presbiter ellenszavazata mellett - úgy döntött, hogy a lelkészválasztás jogát átruházza Ferencz püspökre.130 December 14-i ülésén a presbitérium Ferencz József leveléből arról értesült, hogy a korábban Torockón szolgáló Gál Miidóst nevezte ki az egyházközség lelkészévé.*40 1896. február 11-én a püspök arról értesítette az egyházközséget, hogy négy nappal később Budapestre érkezik, és február 16-án beiktatja tisztségébe Gál Miidóst. A leköszönt és a beiktatásra váró lelkész (Derzsi Károly és Gál Miklós), valamint Lőrinczi Dénes segédlelkész, Székely Ferenc másodgondnok, Kaffka Ede és Márai Ede presbiter néhány nap alatt elkészítette a püspöki vizitációhoz szükséges zárszámadásokat, és a beiktatás utánra közebédet szervezett az István Főherceg Szálló éttermébe.141 Maga a beiktatás előre kidolgozott forgatókönyv nélkül, közepes érdeklődés (kb. 70 fő) mellett, zökkenőmentesen zajlott le. A püspök kéziratban fennmaradt naplójából ugyanakkor tudjuk, hogy a budapesti lelkészválasztás ügye heteken át nyomasztotta: 138 BUE. KT. jkv., 1895. október 10. - MUEMEL. IV/1/I/36. 139 BUE. közgy. jkv., 1895. október 30. - MUEMEL. IV/1/I/36. '40 BUE. KT. jkv., 1895. december 14. - MUEMEL. IV/1/I/36. '4' BUE. közgy. jkv., 1896. február 21. - MUEMEL. IV/1/I/36.
