Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - TANULMÁNY - Retkes Attila: Unitarizmus Magyarországon a kezdetektől az önálló egyházkörig (1902)
Unitarizmus Magyarországon a kezdetektől az önálló egyházkörig 23- védelmébe vette az unitáriusokat, és kijelentette: „az unitárius vallás a legtisztább és legérthetőbb vallás lévén, emberiség tekintetéből helyes volt a terem istentisztelet céljára való átadása”.133 1883-ban református presbiterek kijelentették, hogy a városban prédikáló unitárius lelkészek izgatnak és lázítanak, s ezért a rendőrség fellépését követelték. Nagy Sándor városi főkapitány válasza így hangzott: „Tudom kötelességemet, de amit az unitárius lelkész végez, nem izgatás, hanem a gondolat és a meggyőzés szabadsága, amit tiszteletben kell tartanom.”«135 6 Kezdetben csak évente három alkalommal tartottak unitárius istentiszteletet Hódmezővásárhelyen, majd 1884-ben ezek számát havonta egyre növelték. 1888-ig Derzsi Károly volt áz egyházközség beszolgáló lelkésze, majd egymást váltó erdélyi legátusok és segédlelkészek érkeztek. Kovács József téglagyáros családjával együtt 1890. június 21-én áttért az unitárius vallásra, s ettől kezdve az egyházközség jelentős gyarapodásnak indult. 1891-ben, a Wlassics utca 2. szám alatt unitárius imaház és elemi iskola nyílt, majd 1893-ban a Wlassics utca 14. szám alatt új épületet adtak át, ahol csaknem 100 unitárius vallású iskolás folytatta tanulmányait. Az 1890-es évek végére a hódmezővásárhelyi unitárius közösség létszáma meghaladta a 600 főt, így az Egyházi Főtanács 1899-ben önálló egyházközséggé nyilvánította. A következő jelentős esemény, az unitárius templom építése és felszentelése (1910) már kívül esik az általunk tárgyalt időszakon. A dél-alföldi területen Hódmezővásárhely mellett unitárius leányegyházközség alakult Orosházán (1886), Mezőberényben (1888) és Dévaványán (1900). A vizsgált időszakban (1902-ig) unitárius hitre áttértek adataival találkozhatunk Bánfalván, Csanádapácán, Csorváson, Endrődön, Gyopárhalmán, Makón, Medgyesegyházán, Mezőtúron, Mindszenten, Nagyszénáson, Szabadszenttornyán, Szegeden, Szintyén, Törökkanizsán és Zentán. Több mint háromszáz évvel Alvinczi György lelkész-prédikátor mártírhalála és két évszázaddal a pécsi Mindenszentek templomában tartott utolsó antitrinitárius istentisztelet után, az 1880-as évek közepén a Dunántúlon is újra megjelent az unitarizmus. A Fejér megye nyugati részén található Polgárdiban - ahol a reformáció idején többek között Tolnai Ambrus Lukács antitrinitárius lelkész működött - 1886-ban csaknem 500 fős unitárius gyülekezet alakult. A rendelkezésünkre álló szegényes dokumentáció137 szerint a helyi református lelkész konfliktusba került gyülekezetével: lenézte a földműveseket és az állattenyésztőket, feljelentette a gondnokot, különböző szankciókat alkalmazott a presbiterekkel szemben és beleszólt a templomi ülésrendbe, amit az érintett családok erősen sérelmeztek. Végül a módosabb gazdák közül a Császár, a Berki és a Takács család kivált a református egyházközségből. A Császár családnak Sármelléken volt egy szabadelvű nézeteket valló református lelkész rokona, aki azt 135 Unitárius kérdés Hódmezővásárhelyt. In: Keresztény Magvető, 1884.1. sz. 53-62. p. 136 A Hódmezővásárhelyi Unitárius Egyházközség története. Online: http://w3.enternet.hu/hunit/hodtort.html [2012. január.] 137 A Polgárdi Unitárius Egyházközség és szórványainak levéltári őrzésre átadott iratai: MUEMEL. IV/8. A hiányos levéltári anyag mellett a történeti vázlat elkészítéséhez felhasználtuk: Felhős Szabolcs: Templomaink története - Polgárdi. In: Unitárius Élet, 1995. 6. sz. 3-4. p.
