Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - KALÁSZATOK - Fazekas Csaba: "Forradalom után". Eltérések Cherrier Miklós egyháztörténetének 1847. és 1856. évi változatai között
92 Egyháztörténeti Szemle XI11/2 (2012) A szabadságharc utáni megtorlások során súlyosan meghurcolt Bémer László nagyváradi püspökről 1847-ben még szűkszavúan, de pozitívan nyilatkozott, utóbb a nyomtatott kötetben pedig épp ellenkezőleg: Cherrier, 1847. 247. p. Cherrier, 1856. 379. p. [Lajcsák Ferenc] Püspökségéről lemondván, utána Béhmer László 1844-ik évben következett, ki máig a megyét bölcsen igazgatván, a vallást, erkölcsiséget s erényt minden alkalommal káptalanéval együtt előmozdítani törekszik. [Lajcsák Ferenc] Püspökségéről lemondván, utána Béhmer László 1844-ik évben következett. Ez a magyar forradalom legyőzetése után felelősségre vonatott, s amabbai avatkozásról elmarasztaltatván püspökségéről lelépett s az enczesdorfi ferencziek kolostorába Bécs közelében királyi kegyelemdíj mellett uta- síttatott. Utóbbi megfogalmazás meglehetősen óvatos, és feltűnő benne a „királyi kegyelemdíj” mint a Ferenc Józsefet pozitív színben feltüntető momentum. Arról Cherrier nem számolt (nem számolhatott) be, hogy Haynau megígérte Bémernek: a püspökségről való lemondása fejében mentesül a további eljárás alól, aztán mégis letartóztatták. Elsősorban a debreceni országgyűlésben való részvétele miatt 1850 márciusában halálra ítélték, amelyet a teljhatalmú tábornok húszévi várfogságra enyhített. A „királyi kegyelemdíj” időszakában Bémer megvakult, ezt követően engedélyezték számára, hogy 1855-ben Ungvárra visszavonulhasson (1862-ben ott is halt meg.). A továbbiakról Cherrier úgy számolt be, hogy ismét nem mulasztotta el megemlíteni az új püspök 1848 előtti állami adminisztrációban való tevékenységét: „Utódának m. Szaniszló Ferencz volt nagyváradi kanonok s helytartói tanácsnok, ki munkás és tudományos életéről, különösen pedig ékes szónoklatáról a hazában ismeretes, neveztetett. Ez a hitet s az erkölcsösséget megyéjében káptalanéval együtt jelenleg is buzgón terjeszti, s híveit bölcsen kormányozza.” Rudnyánszky József 1845-ben beiktatott besztercebányai püspököt Haynau bírósága szintén fogságra ítélte, amit csak a méltóságáról való lemondás fejében engedtek el neki. Cherrier vele kapcsolatosan érdekes módon meghagyta az 1847-es pozitív tartalmú mondatokat is, melyekben elsősorban a püspök jótékonyságát (nyugalmazott papok és a népnevelés támogatását), továbbá a „vallás védelmeztetését” ecsetelte. (Cherrier, 1847. 255. p.) A megjelent kötetben ehhez csak hozzáírt néhány, megértést sugalló gondolatot: .Azonban a szerencsétlen 1848. évi magyar forradalom alatt egy közrebocsátott körlevél miatt a kormány által elítéltetett. Annak következése vala, hogy megyéjéről lemondván, máig hol Bécsben, hol másutt királyi kegyelemdíj mellett tartózkodik. Utódjának m. Moyzes István zágrábi kanonok neveztetett, ki megyéje kormányában, szent vallásunk s az erkölcsiség tévesztésében káptalanéval együtt buzgón munkálkodik.” (Cherrier, 1856.391. p.) Más irányú politikai tevékenység miatt érdekes a veszprémi püspökök ismertetése. A püspöki széket 1842-től betöltő Zichy Domokost ugyanis a
