Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - KALÁSZATOK - Fazekas Csaba: "Forradalom után". Eltérések Cherrier Miklós egyháztörténetének 1847. és 1856. évi változatai között
„Forradalom után” 89 Mihály hatvani lelkész s czímzetes prépost még a magyar ministerium előterjesztése következtében neveztetett. Azonban ő szintén a szerencsétlen magyar forradalom szelleme által elragadtatván, annak végéig mint Cultus minister abban buzgólkodott. A forradalom örökös királyunk fegyverei által szerencsésen legyőzetvén, Horváth püspökségét, melyre a pápai megerősítést úgy sem nyerendette, elhagyván, az országból elillant, annál inkább, minthogy kineveztetése már annak előtte is megsemmisíttetett.” (Cherrier, 1856. 354. p.) A folytatásban az 1849 után kinevezett Csajághy Sándor püspökségét a szokásos fordulatokkal jellemezte. („Bölcs tapintattal s szelíd egyházi szellemmel buzgón működik, a nevelési intézeteket, a tudományokat, s az azokkal foglalkozókat nagylelkűleg pártolja.”) Jellemző, hogy több egyházmegye esetében nem is tett említést arról, hogy 1848 júniusában új főpap került a főpapi méltóságba, például a szepesi püspökség kapcsán „átugrotta” Jekelfalussy Vince, az egri érsekség kapcsán pedig Lonovics kinevezését. (1856. 359., 398. p.) Ahol szóba hozta az esetet, ott a kinevezések törvénytelenségét, a pápa általi meg nem erősítését, 1849 utáni megsemmisítését hangsúlyozta - kivéve azoknál, akik a szabadságharc alatt elkötelezték magukat a cs.kir. oldal támogatása mellett. A székesfehérvári püspökség kapcsán például úgy fogalmazott, hogy a pozitívan méltatott, jótékonykodó Barkóczy László halála után „a megürült püspöki széket Karner Antal leköszönése után m. Farkas Imre azon megye kanonokja nyerte meg”. (1856. 392. p.) Vagyis eltekintett annak említésétől, hogy Karnert szintén 1848. június 25-én, a Batthyány-kormány tevékenysége nyomán nevezték ki székesfehérvári püspöknek. Karner győri püspökségéről fontosnak tartotta megemlíteni, hogy miután Sztankovics János püspök 1848-ban elhalálozott, „utódának m. Karner Antal győri kanonok, címzetes püspök, s a hajdani k. magyar bécsi Kancellária előterjesztő tanácsnoka neveztetett, s jelenleg a megyét szerencsésen s atyailag kormányozza”. (Cherrier, 1856. 366. p.) Akadtak olyan püspökök, akiknek 1848-49-es szerepvállalásáról egyszerűen semmit nem írt, még annyit sem, hogy a forradalmi mozgalmakban való érintettsége miatt mondott le méltóságáról. Például a fogarasi görög katolikus püspökséget 1833 óta betöltő Leményi János (loan Leme- ni) sorsa a letartóztatás, majd 1850 márciusában hivataláról való kényszerű lemondás lett. Tevékenységét Cherrier kéziratában és kötetében ugyanazokkal a pozitív szavakkal méltatta („számos nem egyesült görögöket az ősi egyház kebelébe visszavezetvén, őket szent vallásunk tartalma, kegyszerei s minden élvezeteivel dúsan megismertette”), viszont 1848 utáni meg- hurcolására még csak nem is utalt, csak annyit írt, hogy „a püspökség legújabban megürülvén” később érseki rangra emelkedett, s a posztot Sulutiu Alexandra Sterca (Szterka Sándor) töltötte be. (Cherrier, 1856. 402. p.) (Leményi egyébként 1861-ben Bécsben hunyt el.) Tanulságos az esztergomi főegyházmegye leírásával foglalkozó szövegrészek összehasonlítása. Kopácsy érsek 1847 szeptemberében hunyt el, Cherrier - kéziratának tanúsága szerint - gyorsan neki is látott a vonatkozó szövegrész átírásához. Először is a jelen idejű szóhasználatot mindenhol múlt időre változtatta, továbbá számos, a főpapra nézve - mintegy „feleslegessé” vált - pozitív méltatást kihúzott a szövegből.
