Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Csohány János: Trianon és a magyar református egyház
Trianon és a magyar református egyház 81 erősítése, a hazaszeretet, a magyarsághoz való hűségre buzdítás, az egyház melletti megmaradás a megszállt területeken a magyarság önazonossága megtartásának mentsvára is volt. Tervek születtek egyesületek és magán- személyek részéről, hogyan kellene a református egyházat vagy az egész országot átalakítani, reformálni.13 A hivatalos egyház és különböző egyháztársadalmi mozgalmak, melyek mindinkább a belmisszió és diakónia, valamint a teológiai megújulást munkálták, a második világháború végére valósággal átformálták pozitív értelemben a magyar református egyház belső életét nem csupán Csonka-Magyarországon, hanem az elszakított területek egyházaiban is. Sajnos terjedelmi okokból mi most ezekkel nem foglalkozhatunk, csupán arra szorítkozunk, hogy a Trianon következtében létrejött Csonka-Magyarországon és az utódállamokban áttekintsük az új magyar református egyházak szervezetét. Csonka-Magyarországon maradt négy egyházkerület, amelyről az 1881-ben csatlakozott ötödik, az erdélyi kényszerűleg levált. A négy kerület mindegyike komoly területi veszteséget szenvedett. A dunamelléki a déli, a dunántúli a Dunától északra lévő, a Nyugati-felvidékre kiterjedő, ugyanígy a tiszáninneni a Felvidék keleti, a tiszántúli a Kárpátaljától Bánát déli határáig, beleértve az egykor Erdélyhez tartozott Partium területét vesztette el. Ausztria 4 ezer négyzetkilométert kapott Nyugat-Magyarországból 292 ezer lakossal, akikből 26 ezer volt magyar, a reformátusok száma néhány ezerre rúgott. Az osztrák református egyház Landessuperintendeciája igazgatása alatt állt. * 79 13 Egységes politikai, kulturális, szociális és gazdasági program a magyar kál- vinizmus részére. Bp., 1918. (1. kiad.); Debrecen, 1925. (2. kiad.) Lelkészegyesület, 1925. 25. sz. melléklete. Facsimile kiadásban: CsoháNY János: Tanulmányok Debrecen és a reformátusság múltjáról. Debrecen, 2004. 5379. p.; Nagy István: A református egyház helyzete és teendői Csonka- Magyarországon az 1920-iki trianoni békekötés után. Mezőtúr, 1922. 39 p.; Új Reformáció 1918-19. évfolyamaiban a Budapesten, 1918. október 27-én alakult Országos Református Tanács által kidolgozott országos református reformprogram az Új Reformáció induló számában olvasható. Vö.: bolyki János - Ladányi Sándor: A református egyház. In: A magyar protestantizmus, 1918-1948. Tanulmányok. Szerk.: Lendvai L. Ferenc. Bp., 1987. (továbbiakban: Bolyki-Ladányi, 1987.) 32-34., 44-48., 114. p. Az Országos Református Tanács Péceli Kör néven folytatta munkáját Forgács Gyula péceli lelkipásztor vezetésével, újságot is indított Reformáció címmel. „A péczeli konferencia programja (1920. augusztus 17-20.)” megjelent a Reformáció Könyvtára 1. füzetében: Bp., é. n. [1920]. Ladányi Sándor: A Péceli Kör megalakulásának félszázados évfordulójára. In: Református Egyház, 1970. 198-199. p. A Péceli Kör 1921. augusztus 23-24-én Kunhegyesen tartott ülésén gyakorlatilag az 1918. október 27-i memorandumát fogadta el újra, amit aztán az általunk említett 1921. szeptember 28-30-i zsinat elé terjesztettek, s ami azt szakbizottságnak adta ki. A Kunhegyesi Memorandum teljes szövegét közölte: Reformáció, 1921. Különszám. 181-186. p.; Tóth Endre: Az általános keresztyénség és a történelmi kálvinizmus vitája és tanulságai. In: Uő: Részletek XX. századi egyháztörténetünkből. Debrecen, i960. 40-47. p.
