Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Csohány János: Trianon és a magyar református egyház
80 Egyháztörténeti Szemle XIII/2 (2012) likusságé együttesen 65 %.u Természetesen akkor a magyar politikai életben liberális éráról beszélhetünk, ami jobban tekintettel volt a bevett vallásfelekezetek törvény előtti egyenlőségére és viszonosságára, mint az 1920-as évek ún. „keresztény kurzusa”. Utóbbi a háborús összeomlásért, a Károlyi Mihály országlásáért, a Tanácsköztársaságért, Trianon csapásáért a szabadkőműveseket, zsidókat és protestánsokat - olykor fordított sorrendben - tette felelőssé. A kortárs protestánsok aggodalmai tehát nem voltak alaptalanok.11 12 Tanulmányunk elején érzékeltettük némileg azt a lelki sokkot, amit Magyarország jelentős részének idegen megszállása már 1918-19-ben okozott. A Tanácsköztársaság léte miatt a győztes hatalmak Magyarországgal egyéves késéssel íratták alá a békeökmányt. A szomszédos államokkal, de Németországgal és Ausztriával (hogy most a távoli Bulgáriáról és Törökországról ne beszéljünk), már 1919-ben megtörtént a békekötés és delegációikat meghallgatták, a békefeltételek enyhítéséért, különösen területi integritásuk védelme érdekében tett kifogásaiknak részben helyt adtak. A magyar közvélemény joggal hihette, hogy a békekötés a színmagyar lakosságú területeket nem hagyja a szomszédos hódítók kezén. Ezzel vigasztalták magukat és egymást. Erről szóltak lelkészeink prédikációi, cikkeztek az egyházi újságok. Nem ez történt. 1920. január 15-én Párizsban megismerte a magyar békedelegáció a rettentő feltételeket. Ez sokkolta igazán az országot, a maradéknak szántat és a már Nyugat-Magyarország kivételével gyakorlatilag elcsatolt területek magyarjait, de a magyar államhoz ragaszkodó más nemzetiségűeket, németeket, zsidókat, örményeket, ruszinokat, sőt még a szlovákok egy részét is. A magyar református egyház vezetői, lelkészei megállták a helyüket ebben a nehéz időben. A négyéves világháborúban nagy emberi és anyagi veszteséget szenvedett országban, a két ún. forradalom, a világháborúnál is több halálos áldozatot követelő influenza világjárvány (az ún. „spányolnátha”), háborús özvegyek és árvák, munka- nélküliség, éhezés, lakásínség, sokszor hónapokig vasúti vagonokban lakó menekültáradat közepette lelkészeink prédikációikban az evangélium és a politikai okosság reménységét prédikálták a gyülekezeteknek, tartották bennük a lelket. Ez olvasható a korabeli prédikációs kötetekben, a prédikációkat közlő folyóiratokban, egyházi hetilapokban, traktátusokban. A hit 11 Karner Károly: A felekezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában. Debrecen, 1931. 5-6. p. 12 L.[encz Géza]: Kereszt alatt nyögő egyház. Vezércikk. Megnyitó beszéd október 31-én. In: Lelkészegyesület, 1920. 43. sz. (november 1.) 105-106. p. Hangsúlyozta, hogy a magyar protestantizmus a legnagyobb vesztese a háborúnak és az országcsonkításnak, mert oda- vannak pótolhatatlan területei és a katolicizmus arányszáma a csonka országban a korábbi 50%-ról 66- 67%-ra emelkedett. Ugyanebben a lapszámban a Vegyesek című rovatban, Zichy János grófnak az országos katolikus nagygyűlésen a magyar katoli- kusság programjából olvashatunk Harci riadó a protestantizmus ellen címen részletet: „Ebből a szép Magyarországból a szó szoros értelmében való Regnum Mariánumot fogunk alkotni.” (Uo. 108. p.) Ehhez hasonló cikkeket más református sajtóorgánumban is találunk, és a katolikus túlsúly 1944-ig visszatérő téma volt protestáns részről.
