Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Csohány János: Trianon és a magyar református egyház
Trianon és a magyar református egyház 79 összeült zsinaton azt juttatták kifejezésre, hogy fenn óhajtják tartani a Magyarországi Református Egyház régi igazgatását, vagyis az új határok ellenére azt egységesnek tekintették továbbra is, nagyon ügyesen, szinte rejtve intézkedtek arra az esetre, ha mégsem nyílnék alkalom a korábbi egységes igazgatás fenntartására. Az-általunk idézet szakaszban „az erdélyi egyházkerületet utasította és felhatalmazta, hogy a megszállás következtében szükségessé vált intézkedéseket tegye meg. A többiekre nézve kimondotta, hogy az egyes egyházkerületek és egyházmegyék megszállott részeinek adminisztrációját a rangidősebb egyházkerületi tanácsbírák és egyházmegyei gondnokok, illetőleg egyházmegyei tanácsbírák végezzék. A csekély számú egyházak a szomszédos egyházmegyéhez lesznek csatolandók.” Tehát a zsinat utasította az erdélyi egyházkerületet, és felhatalmazta a megszállás következtében szükségessé vált intézkedések megtételére. Rendelkezett azokra az egyházkerületekre és egyházmegyékre nézve is, amelyek nem teljes területükkel kerültek idegen államba, mint az erdélyi, sőt amennyiben hosszú távúra sikeredik az idegen államban létük kényszere (a zsinati szóhasználat szerint a „megszállás”), akkor a kis létszámú egyház- községekkel rendelkező csonka egyházmegyéknek a szomszédosokkal történő összevonása válik szükségessé. Ugyanígy intézkedett a zsinat az egyházmegyei bíróságok működéséről és a díjlevelek csonkítatlanságának fenntartásáról. Bölcs volt a zsinati döntés, mert tartósnak bizonyult az idegen államba tartozás, részint 1938-ig, részint 1941-ig maradt az elcsatolt református egyházak többsége idegen államok keretében, 1944-45-ben ismét visszakerültek az illető államokba. Az elcsatolt területek egyháztesteinek átszervezése Trianon után formálisan a Magyarországi Református Egyház 1920. szeptember 28-30-i zsinatának határozata következtében, tehát törvényes alapon, autonóm elhatározásból történt, noha a külső kényszer okos belátása következtében. A Trianonban aláírni kényszerült békében Magyarország - Horvát- Szlavóniát nem számítva - 282 ezer négyzetkilométernyi területéről 93 ezer négyzetkilométerre, vagyis egyharmadára, 18,2 milliós lakossági lélek- számáról pedig 7,6 millióra, vagyis a korábbi lakosság 43 %-ára csökkent. Az elcsatolt területeken 10,6 millió lakos élt, köztük 3,2 millió magyar.10 Az 1910. évi népszámlálás adatai szerint Magyarországon 2,6 millió református a népesség 14,3%-át tette ki, míg az 1920. évi népszámlálás Csonka- Magyarországon 1,6 millió reformátust regisztrált, ami a népesség 21%-ára rúgott. Ez az arány a reformátusság százalékos részesedésének jelentős emelkedését eredményezte, de a kortárs magyar reformátusokat az nyugtalanította, hogy a római és görög katolikus népesség aránya is emelkedett, mégpedig 66,1 %-ra az 1910. évi 60,3 %-hoz képest. Attól tartottak, hogy a katolikusok az állami életben a reformátusok és általában a protestánsok rovására sokkal nagyobb befolyásra .tesznek szert, mint korábban. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Csonka-Magyarország területére számított 1910. évi népesség református része 21,4 % volt, míg a római és görög kato10 RoMSics Ignác: Magyarország története a XX. században. Bp., 1999.145. p.
