Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Csohány János: Trianon és a magyar református egyház
78 Egyháztörténeti Szemle XJII/2 (2012) ik között, mert integritásukat féltették. A hozzájuk került magyar római katolikusoknak sem engedték meg, hogy hivatalosan a régi magyarországi egyházszervezeti keretek között maradjanak, de a Rómához tartozást nem akadályozták, hiszen a saját területükön élő katolikus egyháznak is elismerték ezt a jogát. Az elcsatolt területek kisebb létszámú magyar római katolikus egyházait saját katolikus egyházukba olvasztották. Kivétel volt Csehszlovákián kívül Románia, utóbbi az erdélyi római katolikus püspökség autonómiáját és Rómához tartozását elismerte, annak ellenére, hogy annak hívei magyar nemzetiségűek voltak. Baltazár Dezső a Népszövetséghez intézett memorandumban is kérte a Magyarországi Református Egyház egységes igazgatásának megtarthatását, függetlenül attól, hogy egyes részei az utódállamok keretébe estek, de nem talált meghallgatásra sem akkori, sem az 1927-ben megismételt kérelme.? A Zsidókhoz írott levél 10. fejezetének 38-39. versében találunk pregnáns magyarázatot az 1920. szeptember végi zsinati ülés magatartására: ,Aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.” Baltazár Dezső zsinati elnök egy interjúban utólag így nyilatkozott a zsinat céljáról: „A magyar kálvinista egyház alkotmányos életét és szervezetét megőrizni sértetlenül a legevidensebb nemzeti érdek, mert a régi Magyar- országból ma már nincs épségben semmi más, csak egyesegyedül az egységes és még a régi Magyarországra is teljesen kiterjedő kálvinista egyházalkotmány. Óriási fontossága volt most is annak, hogy míg a nemzetgyűlés csak a Csonka-Magyarországról jöhetett össze és választhatta képviselőit, addig a mi zsinatunkon ott voltak a régi Magyarország egész területéről a választott képviselők.”8 Kísértetiesen hasonlított a helyzet az 1849 és i860 közötti időkére, amikor azért védte annyira többek között a magyar protestantizmus saját egyházi autonómiáját, és azért támogatta abban a magyar római katolikus egyház is, mert a kortársak úgy látták, hogy már csak az maradt a magyar alkotmányos szabadságból 1849 után, így ha a bécsi kormány ezen a téren is keresztülviszi akaratát, Magyarország önállóságának utolsó bástyáját is elveszítheti.« A Trianon utáni közszereplő magyar reformátusokban igen élénken élt a pátensharc győzelmes megvívásának emléke, és azt magukra nézve követendőnek tekintették. Figyelemre méltó az egykori reformátusok rendkívüli körültekintő okossága, ami megnyilvánult a zsinat munkájában, hogy miközben a trianoni béke után öt hónappal a békediktátum előtti Magyarország területéről * 8 9 i Kormos László: A református egyház a magyar politikai életben. In: Tanulmányok a Magyarországi Református Egyház 1867 és 1978 közötti történetéből. Bp., 1983. (Studia et Acta Ecclesiastica, 5.) 277. p. 8 Baltazár püspök a tanügyi rendeletekről és a zsinati tagok igazoltatásáról. In: Lelkészegyesület, 1920. 40-42. sz. (október 17.) 101. p. 9 A pátensküzdelem 150. évfordulóján a téma kiterjedt irodalmából ld.: Csohány János: Leo Thun egyházpolitikája. In: Egyhciztörténeti Szemle, 2010. 2. sz. 83-90. p. (Apparátusában a legújabb irodalom is megtalálható.)
