Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár János: Az 1962-es kolozsvári református püspökválasztás és a Szekuritáté
Az 1962-es kolozsvári református püspökválasztás és a Szekuritáté 69 Javaslatok: a) Megismerésének elmélyítése a Vallásügyi Államtitkárság vezetése részéről, valamint egyházi vonalon. b) Ha állampolgári szempontból megfelel, mozgósítani kell az egyházi befolyásos köröket, de nem a területi meghatalmazottak, hanem a központi vezetés szintjén, hogy a siker biztosítva legyen.'*2 A százados Gheorghe Moldovan tartományi felügyelő jellemzését is közölte, amelyik a már idézettekhez képest más információkat is tartalmaz. Szerinte Nagy felesége egy hatgyerekes hadiözvegy lánya. Nagy petrozsényi lelkészként több, nem egyházi funkciót is betöltött. Tagja volt az Erdélyi Magyar Pártnak a háború előtt, utána pedig a Magyar Nemzeti Szövetségnek. Hitoktató is volt a petrozsényi líceumban, 1944 és 1949 közt természettudományos tantárgyakat oktatott, majd kinevezett sporttanár volt. Nem írja pontosan mikor, de nyilván az 1944. augusztus 23-i román átállás után, öt hónapig házi őrizetben tartották. Esperesként pontosságot, szigorú fegyelmet követelt a beosztottaitól. Kimondta, amit gondol, ezért a megkritizáltak nem szerették. Ő maga együttműködött a hatóságokkal, és erre buzdította a lelkészeket is.32 33 Miután megfelelőnek minősítették a beszervezésre, és egyik püspökjelöltként tartották számon, Avram Mihut százados Andrei Olimpiu alezredes jóváhagyásával 1962. március 23-án Nagyszebenire utazott. Megvárta, míg besötétedett, és mindenki eltávozott az esperességről. Nagy Gyula egyedül maradt, s ekkor jelentkezett nála, „leleplezte” önmagát, és „némi baráti beszélgetést követően meghívta” a Szekuritáté helyi székházába, ahova este kilenc után érkeztek. Miután megegyeztek abban, hogy milyen óriási különbség van a burzsoá-földesúri rendszer és a jelenlegi rendszer közt, és megállapították, hogy azért vannak „fizikai személyek”, akiknek nem tetszenek a változások, a tiszt rátért a konkrétumokra. Állítása szerint Nagy Gyula fenntartások nélkül megírta a kötelezvényt,34 s megígérte, hogy senkinek, a feleségének sem szól a titkos együttműködésről. Másnap újra felvette az ügynökkel a kapcsolatot: „Megfelelő színvonalon jelentkezett. 32 ACNSAS. R289276/27-31. sz. 33 Uo. 34-36. sz. A II. világháború idején, Románia kiugrása után a Dél- Erdélyben maradt magyar értelmiségieket internálták. Egyes lelkészek esetében megelégedtek a házi őrizettel. 34 ACNSAS. R289276/19. sz. Szó szerinti fordításban: „Alulírott Nagy Gyula, nagyszebeni református esperes, született 1909. szeptember 27-én, néhai László és Ágnes gyermekeként, Nagyszeben Május 1. utca 11. sz. alatti lakos kötelezem magam, hogy mindig az Állambiztonság szerveinek rendelkezésére állok, hogy tudomásukra hozzak minden negatív cselekedetet, a rendszer ellenségeinek ellenséges megnyilvánulásait. Fentiekről, illetve a kapott feladatokról senkinek nem beszélek, tudván, hogy azt a Román Népköztársaság törvényei büntetik. Véleményémet igény szerint, szóban vagy írásban közlöm, és a »Körösi« névvel írom alá.”
