Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Kálmán Árpád: Az erdélyi vallási uniós politika rendszerének főbb jellemzői (1762-1772)
Az erdélyi vallási uniós politika rendszerének főbb jellemzői 23 Adódik a kérdés, milyen értelemben idézte Gebier Kollert ebben az utolsó mondatában. Véleményem szerint ezt a mondatot inkább magyarázó értelemben kell fordítani, vagyis arról kellene mindenképpen hallgatni, hogy a meghozandó rendeletek végcélja az unió terjesztése. Koller tervezetét elfogadták, sőt meg is dicsérték: jól megfogottnak és legnagyobb részt a már kiadott rendelkezéseken alapulónak nevezték, sőt elkészítésével báró Koller arról tett bizonyságot az Államtanács előtt, hogy megfelelő ismereteket szerzett az erdélyi uniós ügy összefüggő menetéről. A szisztéma szövege sem az Erdélyi Udvari Kancellária, sem a Koller- Akten iratai között nem található. Helmut Kiima a II. világháborúban elveszett Államtanács-akták alapján ismertette a rövid tartalmi kivonatot. Eszerint uniós ügyben számos üdvös (Koller németségével: „unverbesserliche” - „tovább nem javítható”) intézkedés történt, de a baj, hogy ezeket a rendeleteket nem hajtották végre. Az alábbi intézkedések sürgős életbe léptetését szorgalmazta: 1. A skizmatikusokat jobban korlátok közé kell szorítani („mehr in Schranken halten”). 2. Az unitusokat minden dologban egyenlőnek kellene tartani a katolikusokkal. 3. Végre kell hajtani az unitusok pontos összeírását minden jószágukkal egyetemben. 4. Az unitus püspöknek évente kellene vizitációkat tartania azzal az engedéllyel, hogy a nagy hiányosságokat azonnal számolja fel. 5. Saját pénztárakat kellene felállítani, melyek az unitus egyháziak javadalmazását szolgálnák. 6. Az oláhok közé „kegyes missziókat” kellene küldeni. 7. Az unitusok és a skizmatikusok közötti gyűlölségeket feltétlenül föl kell számolni. E célból pedig a nem unitusokkal nagyobb szelídséggel kellene bánni, mint eddig. A vitás esetet tekintve meg kellene osztani a templomokat a két felekezet között. A nem unitusokat unitus iskolákban kellene taníttatni. Végezetül meg kellene engedni a vegyes házasságokat, de úgy, hogy a belőlük származó gyerekek a vallási unió szellemében neveltessenek.52 Kiima szerint Koller mindenekelőtti javaslata, melyet az Államtanács teljes egészében magáévá tett, annak a kettős bizottságnak („doppelte Commission”) a felállítása volt, amellyel a terv kivitelezését az akkori állapotoknál megbízhatóbbá akarták tenni. A kettős bizottsági felépítés jelen esetben azt jelentette volna, hogy létrejön egy testület Bécsben, illetve egy magában a tartományban. Ezt (.vagy ezeket - „solche”) az uralkodónő közvetlenül saját parancsaival (.Aufträge”) irányította volna, anélkül, hogy ez ügyben bármi is a hatóságok által érkezne („ohne desfalls etwas durch die Stellen gelangen zu lassen”). Az udvari bizottság tekintetében az uralkodónő báró Rollernek az alábbiakban már bizonyított megfelelő ismereteibe vetette a bizalmát. Ennek megfelelően az ügy igazgatását („Direction”) is őrá bízta volna. Belátására bízta annak a néhány udvari tanácsosnak („ein- so andere”) a kiválasztását, akiket bevont a bizottság munkájába, de úgy, hogy köztük kellett lennie az Erdélyi Kancellária egy tanácsosának is. s2 Klíma, 1941. 254. p.
