Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bitskey István - Tasi Réka - Csorba Dávid: "Homályban és tükör-által". Barokk kori prédikátorok az isteni természetről
„Homályban és tükör-áltál”. Barokk kori prédikátorok az isteni természetről Bitskey István — Tasi Réka - Csorba Dávid Balázs Mihály professzornak születésnapi köszöntésként A 16. század hitújítási mozgalmainak lezajlása után, az interkonfesszionális viták korai szakaszának lezárultával, az egyházi szervezetek megszilárdulásával a különböző felekezetű prédikátorok figyelme egyre gyakrabban a vitatott hittételek minél pontosabb retorikai megfogalmazásának kérdései, lehetőségei felé fordult. A hitszónokoknak a 17. században jórészt a korábbinál igényesebb hallgatóság előtt kellett szerepelniük, az eddigieknél meggyőzőbben kellett saját felekezeti álláspontjukat kifejteniük, a felekezeti rivalizálás, a hívek megnyerésének kívánalma erre irányuló kényszert jelentett. Mint köztudott, jelentősen megnövekedett a nyomtatásban terjesztett magyar nyelvű prédikációskötetek száma, ezekben pedig - különösen Szentháromság vasárnapján - érthető módon kellett helyet kapnia a kereszténység alapvető hittételének, a legkorábbi egyetemes zsinatok által az isteni természetről megfogalmazott dogmának, a trinitasról szóló magyarázatnak. Már csak azért is fontos volt ez a téma a Kárpát-medencében, mert az antitrinitárius tanok köztudottan nem csupán Erdélyben, hanem a Partiumban és a Dunántúlon is terjedtek, s a katolikus tanítás ezt nem hagyhatta válasz nélkül.1 „...ki sem mondhatni az Isten mi-vóltát” Pázmány Péter prédikációskötetének már legelején, a Szentháromsághoz szóló „alázatos ajánló írásában” az emberi elme gyarlósága és nyelvi korlátozottsága, valamint az isteni természet kifej ezhetetlensége között fennálló feszültségre utalva fogalmazza meg könyörgését: „Igen alkalmatlan az én tudatlanságom a te dücsősséged hirdetésére. De, ha a szamár szájába szót adtál és ezáltal tanítottad Balaamot (Num. 22. v. 28. 31): elveheted az én nyelvem és értelmem fogyatkozásit, hogy híveid és fiaid tanítására alkalmatlanok ne találtassanak.”2 Ezt követően még két ótestamentumi példával szemlélteti, hogy csak isteni segítség teheti alkalmassá az embert a „mélységes titkok” megértésére és írásba foglalására. Argumentációja szerint, ha Áron vesszejét az Úr kivirágoztathatta, s a csipkebokorból is szólhatott Mózeshez, akkor az ő tanításának „görcsös tőkéje” is teremhet gyümölcsöket, s az ő „töviskes elméje” is megvilágosodhat, hogy „ne lyuggassa, hanem fényesítse” a hívők 1 BALÁZS, MIHÁLY: Die osteuropäische Rezeption der Restitutio Christianismi von Servet. In: Antitrinitarism in the second Half of the 16th Century. Ed.: DÁN, Robert - Pirnát, Antal. Bp., 1982. 13-23. p.; Uő: Teológia és irodalom. Bp., 1998- 33-64; Molnár, Antal: Sur la genése dűne polémique catholique contre Enyedi. In: György Enyedi and Central European Unitarism in the ió-i7th Centuries. Ed.: BALÁZS MIHÁLY - KESERŰ, GIZELLA. Bp., 2000. 237-243. p. 2 Pázmány Péter Összes Munkái. VI. Sajtó alá rend.: KANYURSZKY GYÖRGY. Bp., 1903. (továbbiakban: PPÖM.) XVIII. p.
