Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)

2011 / 3. szám - RECENZIÓK - Szigeti Jenő: Petrőczi Éva: Kagylókürttel harangozni

Recenziók

97

„E férfi: élő, lélegző Biblia Minden Szövetség rávésetett lapjaira;

Szentírás, Törvény: szívében egy-egy fejezet,

Elméjében a Szent Könyv indexét fölleled.

Egy megtestesült címlap a neve,

És kommentár volt áldott élete.”

A másik, sok tanulságot rejtő érdekes tanulmány a puritán angol, új angol és a magyarországi sabbath-ot veti össze a témára vonatkozó gazdag irodalom alapján. Hogyan kell az Úr szent napját ünnepelni? Mit szabad és mit nem szabad csinálni ezen a napon? Sok érdekes ránk maradt tudósítás között tallózgat Petrőczi tanulmánya. A legszélsőségesebb Samuel Peters úgynevezett „balga, komor törvényei”, amely szerint „senki ne utazzék, ne főzzön, ne vesse meg az ágyakat, ne vágjon hajat, ne borotválkozzék [...] Egy asszony se csókolja meg a gyermekét vásár és ünnepnapokon.” Természetesen voltak emberségesebben ünneplők is. Ránk maradt egy vers, amit egy idős massachusetsi férfi írt Mrs. True-ról, egy igazlelkű asszonyról, aki úgy segített a gyerekeknek a három-négyórás prédikációk megpróbáltatásait elviselni, hogy kaprot, köményt, édesköménylevél csokrocskát adott a templomban a gyerekeknek, hogy az Ige jó íze mellé, evilági ízekkel is segítse a nebulók lankadó figyelmét az égi jókra terelni.

Örömmel olvastam a könyvben Petrőczi Pápai Páriz Imre tanulmányát, amiben a jeles szerző puritán „beststelleréről”, a Keskeny útról értekezik, aminek sikere a huszadik század kapujáig elér. Bőséges szemelvényekkel bizonyítja, hogy a több mint egy tucatszor kiadott munka érdemes a további vizsgálatra és egy irodalmilag igényes szövegkiadásra. Két tanulmány is szól a puritánkutató műhely felfedezettjéről, Tarpai Szilágyi Andrásról, akit „Kálvin magyar puritán tanítványának” mond a szerző. A Szegények prókátora című munkája a Puritán Kiskönyvtár első kiadványa lehetett Pénzes Tiborc Szabolcs fáradozása nyomán, amiben a kálvini gazdaságpolitika és gazdaságetika máig időszerű, népszerű összefoglalását találjuk. A kötet Tarpai Szilágyi András másik, nyolc évvel korábban megjelent Libellus reputii et divordtii Christiani (1667) című könyvét is bemutatja, mely a házasság és válás ma sem időszerűtlen gondjait tárgyalja. A tanulmány meggyőz Petrőczi végkövetkeztetéséről: „Ha Tarpai Szilágyi András műve nem a kevesek által beszélt, hányatott sorsú nép nyelvén íródik, feltétlenül bekerült volna a legtöbbet idézett keresztény házassági kalauzok kánonjába.” (102. p.)

A puritanizmus - máig élő forrás. Ezt igazolja Küllős Imola és Sándor Ildikó Két kárpátaljai parasztpróféta szent iratai című vallásnéprajzi szövegkiadás alapján készült Petrőczi-tanulmány, mely a sok üldöztetést megélt kárpátaljai gyülekezetekben a közelmúltig élő puritán házi gyülekezetek biblicizmusa nyomán létrejövő apokrif szövegek nyomán vizsgálja azt a viselkedésmintát, amit a puritán emlékek is tükröztek. A tanulmány záró mondatai az egész tanulmánygyűjtemény összegzése is lehetne: „Ma, egy válságszázad, válságévtizedében még a hűséges templomjáró egyháztagok száméra is erőt, megújulást jelenthetnek ezek a puritán gondolkodásban gyökerező... fennmaradt üzenetek. Különösen azért, mert értékzavaros korunkban sokan fűhöz-fához, hitünktől, múltunktól és kultúránktól telje-