Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 3. szám - RECENZIÓK - Molnár Sándor Károly: Örmény diaszpóra a Kárpát-medencében II.
98 Egyháztörténeti Szemle XII/3 (2011) sen idegen látszatmegváltásokhoz kapkodnak.” (108. p.) Ezért hát a kagylókürttel szorgalmasan harangozni kell. A kötetet a további kutatást megkönnyítő gazdag irodalomjegyzék és névmutató egészíti ki, valamint a tanulmányok első megjelenési helyének jegyzéke, ami ismét példája annak, hogy a puritanizmus, a magyar kultúra különböző területeit vizsgáló tudományos fáradozásainkban nem marginális terület. Segíteni és művelni kell minden olyan fáradozást, ami harang híján fújja a kagylókürtöt. (Ism.: Szigeti Jenő) Örmény diaszpóra a Kárpát-medencében II. Szerk.: Őze Sándor - Kovács Bálint. Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézetének Új- és Legújabbkori Történeti Tanszéke, 2007. 283 old. (Művelődéstörténeti Műhely — Felekezet és identitás 2.)* Amikor a kötetet a kezembe vettem, elsőként István király Intelmei jutottak eszembe, miszerint „az egy nyelvű, egy szokású ország esendő”.* 1 Jóllehet az örmények a Kárpát-medencében számottevően csak a 17. századtól kezdve telepedtek meg, mégis befogadásra találtak itt, és később „szívben- lélekben magyar polgáraivá lettek a magyar hazának”.2 De mi előzi meg mindezt? Miért jöttek örmények a Kárpát-medencébe? Mi hajtotta őket? Ebben a folyamatban mi volt számukra a vonzó, miért vállalták a közös sorsot a magyarsággal? A kora újkori és újkori kárpát-medencei örménység múltjának bemutatására a tanulmánykötetben tizenkét nézőpontból kerül sor. A hazai armenológiával foglalkozók főleg a történettudomány, és annak segéd- és társtudományai, a művészettörténet, a szociológia, a kulturális antropológia eszközeivel közelítik meg, tárják fel a kérdéskört. A kötetben a cikkek tartalmuk kronológiai sorrendjében követik egymást. Az első tanulmány: Menny ország-ábrázolás a Codex Vaticanus Armenus 32. kötetében (Nagy Márta). Ebben a szerző a Vatikáni Apostoli Könyvtárban található, de korábban az erzsébetvárosi örmény katolikus plébánia tulajdonát képező kéziratos misekönyv tizenhét színes illusztrációja közül az egyiket emeli ki és elemzi. A kötet utolsó Írása pedig A csíkszépvízi kéziratos örmény énekeskönyv-töredéket (Zsigmond Benedek) mutatja be, melynek lejegyzését 1890-ben kezdték el, és ami összesen 17 éneket tartalmaz, egyenként 1-4 versszakkal. Az énekeskönyv* Az Egyháztörténeti Szemle előző, 2011. évi 2. számában Molnár Sándor Károly recenziója hibásan, egy oldal kihagyásával jelent meg. A recenziót teljes terjedelmében újraközöljük, egyben a szerző és az olvasók elnézését kérjük. Folyóiratunk internetes kiadásában a szöveg a 2011. évi 2. számnál teljes egészében olvasható. (A Szerk.) 1 Szent István király intelmei Imre herceghez. Szentendre, 2000. 2 SZONGOTT KRISTÓF: Szamosújvár szab. kir. város monográfiája. Szamosújvár, 1901. III. köt. 178. p.
