Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - RECENZIÓK - Simon Ervin: Szigeti Jenő: Egyházak - egy világ végén
186 Egyháztörténeti Szemle XII/1 (2011) akár több évtizedes múltra tekinthet vissza. Erről árulkodik az itt-ott felbukkanó, tudatosan változatlanul hagyott rendszerváltás előtti terminológia. Továbbá a publikált cikkekben való tájékozódás is ezt támasztja alá. Tudományos munkásságát végigtekintve ugyanis felfedezhetjük azokat a gondolati csomópontokat vagy akár szó szerint egyező címeket, melyek e helyt újra visszaköszönnek egy-egy fejezet vagy alfejezet formájában. Az írások korábbi keletkezésével kapcsolatosan még egy lényeges megállapítást tett a szerző: a ma is vállalt és vallott fejezetek mellett okulás, a lehetséges tanulságok levonása céljából olyan részeket is a kötetben hagyott, melyek érvényessége mára tán megkérdőjelezhető. Szíve joga volt ekként határozni a szerzőnek, ám a magam részéről szerencsésebbnek tartottam volna, ha legalább végjegyzet vagy konkrét eligazító bibliográfia formájában utalást találhattunk volna azokra a pontokra, amelyekkel - mint írja - mára már önmaga is vitába szállna. Ily módon megkönnyítendő a tájékozódást Szigeti Jenő jelenlegi elképzeléseiben. A deklaráltan vitairatnak szánt mű így tölthette volna be tökéletesen a neki szánt szerepet, kiindulási alapot biztosítva későbbi tudományos, egyházi vagy netán közéleti diskurzusoknak, „eszmecseréknek”. (158. p.) Azt mondhatjuk, hogy első pillantásra voltaképpen egy klasszikus egyszerzős tanulmánykötettel állunk szemben, melyben a lényegi információkat hordozó írásokat a szerzői kommentárok (keletkezési körülmények, a kötet apropója, célja) helyéül szolgáló bevezetés és epilógus keretezi szerkezetileg (egyházak - egy világ végén; prológus - bevezető hitvallomás; epilógus - eszmecserét kérve). A köztes oldalakon pedig három tematikai egység (Alapok; Történeti önismeretünk; Belső gondjaink) köré rendezve 14 nagyobb tanulmánnyal találkozhat az olvasó. Másrészt viszont korrigálásra szorul e megállapítás, mivel a fentebb már leírt műfaji és tematikai gazdagság a kötet második felének más arculatot kölcsönöz. Az itt olvasható alfejezetek - nagyjából a 4.x pontoktól a 6.3-ig — némelyike külön-külön is életképes s elképzelhető, hogy csak az átláthatóság s a gondolati egyezések kedvéért kerültek közös címek alá. Eredendően pedig talán önálló írások lehettek. E feltevés természetesen automatikusan növelné a tanulmányok számát. Könnyebb volna átlátni e kérdéskört, ha a tanulmányok kapcsán útmutatást találhattunk volna arra nézve, hogy eredetileg hol és mikor jelentek meg először az egyes írások, még ha más címen is. Sajnos e kiegészítő információk kimaradtak a kötetből. Egyébként lehetséges a munka más szempontú, nem tanulmánykötetként való értelmezése is. Ez esetben a kötet úgy viselkedik, mint egy kiválasztott tematikai egység teljes körű ismertetésére szánt monográfia, nevezetesen egy ezred- és korszak végi számadás kisegyházaink múltjának és jelenének legégetőbb kérdéseiről, a társadalmi kihívások és feladatok értelmezéséről. (158-159. p.) Ezt az elképzelést erősítheti bennünk többek közt az átgondoltan szerkesztett és rendkívül informatív tartalomjegyzék, ami megfelelő vázul szolgál a szerzői gondolatok megelőlegezésére és végigkövetésére. A választóvonalat utóbbi koncepció esetében is a 4.1-4.4 alfejezetek (Reflexiók a kisebb protestáns egyházak közelmúltjáról) táján tapinthatjuk ki. Egészen addig jól
