Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 4. szám - TANULMÁNY - Molnár Sándor Károly: Bereczky Albert levele Forgács Gyulához, 1920. szeptember 2-án (és ami utána következett...)
16 Egyháztörténeti Szemle XII/4 (2011) okozottak későbbi életútjukat tekintve, Benkő megmaradhatott a rákospalotai egyházközségben, és Deme is hamar szolgálatba állt. Később pedig Benkő István és Deme László egymást váltották a Budapesti, majd Északpesti Református Egyházmegye esperesi tisztségében. Deme László a Péceli Egyházközségben szolgált, ahol közvetlen elődei Forgács és Bereczky voltak. A levélben továbbá említésre kerül Gombos Ferenc (1891-1978), aki viszont kilépett az egyházi szolgálatból és előbb üzleti, majd újságírói karriert tudhatott magénak. Egy lelkészi visszaemlékezésben eléggé irodalmiasan a következők olvashatók személyéről: „Az ifjú lelkészi nemzedék egy részét, különösen az Evangéliumi Diákszövetség vezetőit, magával ragadja a forradalmi szellem. Gombos Ferenc titkár a teológia udvarán, nagy tömeg jelenlétében leteszi palástját.”18 19 Bereczky Albert megemlíti a levélben jó barátját, Tildy Zoltánt (1889- 1961), akivel jó baráti viszonya mindvégig megmaradt és később is együtt emelkedtek a politikai ranglétrán. (Tildy miniszterelnök, köztársasági elnök lett 1945 után.) A barátságot mutatja, hogy Tildy Zoltán eskette Bereczky Albertet és Bencsik Piroskát Szennán 1916-ban.1'1 Tóth Sándor (1896—?) megemlítése különösen is érdekes. Az ő életútjáról jelenleg kevés adattal rendelkezünk. A konferencia részvevői között mint a clevelandi magyar reformátusok lelkipásztora szerepelt, aki a Reformáció című lap megjelenéséhez szükséges anyagi forrással érkezett a gyűlésre. A levélben továbbá Kiss János lelkész kerül megemlítésre, akiknek személyéről és munkásságáról, illetve a Tanácsköztársaság ideje alatt végzett működéséről nincsenek adataink. Elemzés Bereczky Albert több olyan mondatot is megfogalmazott, amelyek megítélése sem akkor, sem napjainkban nem egyértelmű. A levelezőtársak jól ismerték egymást, legalábbis az utalások és szófordulatok erre engednek következtetni. A levél stílusát tekintve megfelel a korszak egyházi nyelvezetének. Szembetűnő a levélben az „ébredési mozgalmakra” jellemző kifejezések és szófordulatok használata, így „megújulás”, „imádságunk”, „nem hiába gyűjtött magának sereget az Úr”, „szeretetlen megítélés”, „ítéletmondás”. Az egyes kifejezések mögötti többlettartalom a levelezők közötti közös gondolkozásra vezethető vissza, amit megerősít, hogy Bereczky Albert többször kéri Forgács Gyulát arra, válaszoljon levelére, illetve fejtse ki álláspontját a témával kapcsolatban. Illetve, ha Forgács is alkalmasnak találja, akkor Bereczky gondolatait meg is jelentetné. Ez mind visszacsatolása a levélben szereplő „tennünk kell valamit és irányítanunk 18 Kováts, 2005. 201. p. Gombos egyébként Losoncra menekült, az 1930-as években Magyarországon Bajcsy-Zsilinszky Endréhez közel álló újságíró, a Tiszántúl szerkesztője, 1945 után minisztériumi tisztviselő lett. 19 A baráti jó kapcsolatokat részletesen bemutatja: Ladányi, 2006.143-144. p.
