Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 4. szám - TANULMÁNY - Molnár Sándor Károly: Bereczky Albert levele Forgács Gyulához, 1920. szeptember 2-án (és ami utána következett...)
Bereczky Albert levele Forgács Gyulához 17 vagy legalább befolyásolnunk” gondolatnak. De hogy mit értett ezen bővebben, Bereczky nem részletezte. A levél alapvetően a Tanácsköztársaság idején szerepet vállaló fiatal lelkészek megvédésére irányult. Maga Bereczky a levélben saját szerepéről a következőket mondja: „Sokat - példákat, eseteket - mondhatnék arról és joggal, ha úgy tetszik, büszkén beszélhetek a kom. idejéről, mert a salgótarjániak a bizonyságaim, milyen volt a magatartásom ott, abban a munkásfészekben.” Hogy mit is jelentett ez pontosan, ma még nem teljesen egyértelmű. Egy lelkész memoárjában a salgótarjáni eseményekről teljesen másképp fogalmaz: „Az elégedetlen és éhező bányászok, gyári munkások között, gyakori volt a lázadás, míg a Lenin-fiúk - Szamuely vérengző, bőrkabátos hóhérlegényei, meg a matrózsapkás, rendcsináló különítmények - el nem vették a kedvét a lázadozni óhajtóknak. Salgótarjánban is volt előzőleg egy zendülés: megvadult tömegek kirabolták az ottani tisztviselőtelep lakásait. Mondják, hogy csak egy házat nem dúltak fel. Abban lakott Bereczky Albert nevű református pap. Mikor odaért a dühöngő tömeg a kapu elé, odaállt az egyik vezérük:- Ide nem megyünk be ? Ezt nem bántjuk!- Miért ne? - ordította a tömeg.- Azért - kiáltotta a fékező -, mert itt lakik az a református pap, aki tavaly ingyen temette el az anyámat!”20 A memoáríró akkor csak 12 éves volt, emlékezéseit az 1980-as években vetette papírra. Ebből tehát leginkább az utókor vélekedése érhető tetten, ami megint csak Bereczky Albert változatos megítélésére ad némi magyarázatot. Ugyanannak az eseménynek más módon történt elmesélése viszont hozzásegít bennünket annak mélyebb vizsgálatához, hogy a Tanácsköztársaság eseményei, valamint az 1948-as „fordulat éve” utáni politikai kontinuitást jobban megérthessük. Egy másik visszaemlékező, aki szintén valószínűleg heteket töltött ekkor Salgótarjánban, és ott a katonai ellenállást szervezte, hosszasan és részletesen írta le az eseményeket. Ez a visszaemlékező nem más, mint Rákosi Mátyás.21 Igaz, Bereczky Alberttel való találkozást nem említ, de elképzelhető, hogy arra sor kerülhetett, vagy legalábbis hallottak egymásról. Mivel nem egyértelmű a levélíró előbbi mondatának a megítélése, így ez csupán megint az átpolitizáláshoz ad támpontot. A levél java részét Bereczky Albert három plusz egy pontban összefoglalt gondolatai teszik ki. Az első pont a „tájékozatlanság” fogalma köré csoportosította mondanivalóját, a másodikban a hevádolt személyek 20 Szabó Lajos: Utolsó szalmaszál. Bp., 2000.19. p. 21 Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések, 1892-1925. I. köt. Sajtó alá rend.: Baráth Magdolna, Feitl István et al. Bp., 2002. 389-400. p. A salgótarjáni helyzet nehézségeire elég egy mondatot kiemelni: „Salgótarjánban a januári események után, amikor Peyer Károly egy székely zászlóaljjal leverte a kommunista szervezetet, és sok kommunista bányászt kivégeztetett, szinte a proletárdiktatúra kikiáltásáig statárium volt, s minden kommunista megmozdulást a legkíméletlenebbül elfojtottak.” Uo. 391-392. p.
