Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bitskey István - Tasi Réka - Csorba Dávid: "Homályban és tükör-által". Barokk kori prédikátorok az isteni természetről
98 Egyháztörténeti Szemle XII/1 (2011) Leginkább jellemző ez az erdélyi püspök, Illyés András beszédeire, akinek szentháromságnapi első prédikációja Pázmány fenti beszédének kompilációja, s ebből következően a mélyebb teológiai invenciós bázissal dolgozó prédikációs hagyományhoz kapcsolódik: a pozitív és negatív közelítés Isten természetéhez, valamint az analóg beszéd, mint az Istenről szóló beszéd lehetőségeit vizsgálja, s az analógia mellett foglalva állást a Szentháromság szemantikai jellegű magyarázatát adja. Második prédikációja is ezen az úton jár, mikor a szentháromsági eredéseket Szent Ágoston nyomán a gondolkodással és az Atyának önmagáról alkotott fogalma jellemzésével látja elmondhatónak:8 9 „Szent János írja: Spiritus est Deus: Lélek az Isten; hogy alább való ne légyen az Angyalnál, és embernél: érteni kell, holott azért az Isten ért, ö magában nemzi, és hozza annak a’ dolognak megfogását: mellyet ért: mint mikor én nézem, és szemlélem a’ templomot, annak megfogását formálom elmémben, melly megfogás hivattatik belső igének: mindazáltal ollyan külömbözéssel, hogy az én megfogásom történet légyen, az Istené pedig valóság: mivelhogy Istenben történet nem adathatik. Mert a’ Theologusok szerént: Quidquid est in Deus, est ipse Deus. Valami Istenben vagyon ö maga az Isten. Minthogy azért Isten valóság légyen, valami ö benne vagyon valóságnak kell lenni: minthogy örökké való légyen, öröktől fogva magát, és minden Isteni tulajdonságit, és kimondhatatlan tekélletességit öszvefogva megértette: és úgy ö magának valóságos megfogását hozván, és formálván, nemzette az Igét, azaz, egyetlen egy Fiát, ki (minthogy a’ megfogásnak különbözőnek kell lenni a’ megfogotol) megválasztott személy ugyan az Atyától, mindazáltal holott az Atyának állattya egyességes, és oszolhatatlan légyen, azon természete lészen az Atyával, és azon Isten lészen.”9 Illyés István - Illyés András öccse - az evilági megismerés és kimondás lehetetlenségének tudatában indul a Szentháromság titkának felmutatására: „Hogy pedig ezt a’ Teremtő Princípiumot, ékes rendben mindeneket alkotó Felséges Istent, Egy állattyában Három személynek mi Keresztyének vallyuk, ez immár mélyebb titkot foglal magában, hogysem mint azt e’ halandó életben, az emberi elmének tsekélysége fel-érhesse; hanem ha, a’ hitnek világosságával Istentől világosittatik, és olly igen felséges mysteriumnak, el-rejtett szent titoknak, mint-egy tükör által, és homályban-való isméretire fel-emeltetik. Midőn azért én, ezt az el-rejtett mysteriumot, a’ Szent Háromság Egy Istennek meg-visgálhatatlan felséges titkát, a’ Sz. írás bizonyításiból, és azokon fundáltatott Sz. Atyák értelméből, vékony tehetségem szerént 8 Vö. Augustinus, Aurelius: A Szentháromságról. Bp., 1985. (Ókeresztény írók, 10.) 9 Illyés András: Megrövidittetet Ige az-az: Predikatios Könyv [...] Első Részé. Nagyszombat, 1691. (RMK. 1.1415.) 422-423. p.
