Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bitskey István - Tasi Réka - Csorba Dávid: "Homályban és tükör-által". Barokk kori prédikátorok az isteni természetről
„Homályban és tükör-áltál” 99 meg-mutatni indúlok: Tehozzád maiasztok Istene, igaz világosságnak Attya! alázatos könyörgéssel folyamodom: Elméinket e’ Sz. titoknak isméretire világosítsad, akaratinkat szent szeretetedre geijeszszed, és bennünk a’ hitet, mellyel téged Természetben Egynek, Személyekben Háromnak hiszünk és vallunk, öregbítsed. Ti azonban Kedves Halg. minél mélyebb dologról szóllandó vagyok, annál nagyobb figyelmetességgel halgassátok.”10 A hitszónok a misztérium megmutatására, nem pedig megértésére, megértetésére vállalkozik. A hit, akarat és tudás közül a tudás tehát itt mindössze a misztériumról való korlátozott ismeretet jelentheti, s ennek fényében felértékelődik az akarat és a hit. Prédikációja ennek ellenére a teológiai ismeretek legkomolyabb fegyvertárát vonultatja fel. Sorra veszi a Szentháromság-bizonyítékok összes típusát: az ószövetségi események, mint előképek, „árnyékozó példák” még homályosan, árnyékként (umbra) tettek tanúbizonyságot a Szentháromságról, miként a második csoport, az ószövetségi jövendölések is. Az érvek harmadik csoportja már a nyilvánvalóság jegyét viseli magán: „Minékünk akarta a’ malaszt Törvényében, ezt a’ felséges titkot, a’ Sz. Háromságnak meg-foghatatlan mysteriumkt világosabban a’ kegyelem Istene meg-jelenteni. lm’ hallátok az el-olvasott Evangéliumban, melly világos szókkal a’ személyeket nevezi.”11 A negyedik kategória pedig az egyházi hagyományt jelenti, idézi itt a firenzei zsinatnak a Szentháromságtanra vonatkozó kifejtését. Végül az ötödik az emberi „okoskodás”: „Mindezek a’ miket eddig-elé a’ Szent Háromságnak felséges titkáról mondánk, noha olly igen mélységesek, hogy az emberi elmét nagyon fellyül- haladgyák, és semmi teremtett értelem azokat meg nem foghattya: De- ugyan, az igaz okoskodással nem ellenkeznek”.12 Az emberi okoskodás, vagy — ahogy máshol nevezi - „mély elmélkedés”, ítélete szerint a teológusok feladata, s így nem lehet a prédikáció része. Ennek megfelelően igyekszik jelenlétüket minimalizálni. A Szentháromságról tanúságot tevő bizonyitékok rendszerezett felsorakoztatása mindeközben azt a folyamatot is megjeleníti, ahogy a tudatlan ember számára a misztérium feltárul. Az Ószövetség „árnyékos képezései” a krisztusi kijelentések fényében nyerik el jelentésüket, melyeket végül az egyházi tanítóhivatal formál világos és tételes tanítássá. A Szentháromságnak a világban felfedezhető, „árnyékként” megmutatkozó bizonyságai a Krisztusban való hit által válnak bizonysággá. Az emberi okoskodás csak ezután következik: a misztérium tudatában az ember azt is beláthatja, hogy mindez nem ellenkezik az okoskodással. Erre azonban nem kerülhet sor a hit és a kegyelem által feltámasztott akarat bizonysága nélkül, s csak eddig teljed a hitszónoklat feladata is, vagyis az emberi okoskodás részletezése már nem tartozhat ide. Ez az argumentáció a 10 Illyés István: Sertum Sanctorum [...] Első Része. Nagyszombat, 1708. (RMK. I. 1755.) (továbbiakban: ILLYÉS, 1708.) 229. p. 11 Illyés, 1708.232-233. p. 12 Illyés, 1708.235. p.
