Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Meszesán Mária: Idő és időtlenség mint tél és nyár Mihálykó Jánosnak az örökkévalóságról szóló írásában
88 Egyháztörténeti Szemle Xll/1 (2011) A temetés, illetve a temetőkert kitüntetett figyelmet kap A’ kertek plántásáláról című fejezetben. A szövegrészt olvasva a sorok között Foucault elgondolásának nyomaira téved az értelmezés. A nyelv - a filozófus vélekedése alapján - kapcsolatot tart a halállal, azzal a határral, amely felé irányul és amely ellen létesült.6« Nézete szerint minden civilizációban vannak olyan helyek, amelyek „kiforgatják” a kultúra belsejében meglévő valódi szerkezeti helyeket, „melyek külsőek minden helyhez képest, mégis lokalizálhatok, eltérőek az általuk elbeszélt, tükrözött szerkezeti helyektől.” Ezeknek a locusoknak a nyelvi működését is megvilágítja a tükör analízise. A tükör hely nélküli hely, utópia. Ott szemlélem magam, ahonnét hiányzomffelszín mögötti, irreális tér), közli Foucault, majd így pontosít: „Egyben heterotopia is, hisz a tükör a valóságban létezik, és visszahatást gyakorol a helyre, amit betöltők. A hely egyszerre reális, irreális.”69 70 Heterotópiáknak az olyan helyeket nevezi, amelyek az idő feldarabolódását rögzítik. A nyelv, a nyelvhasználó és az idő viszonyrendszerének alakulásáról Foucault a heterotópiák kiteljesedését magyarázva tesz izgalmas megállapításokat. A kiteljesedést az a momentum kínálja, amikor szakadás következik be az emberek és a hagyományos emberi idő viszonyában. A fentiekhez képest is különleges transzcendens hely a temető, mert ideje azzal a momentummal veszi kezdetét, amit az egyén számára az élet elvesztése jelent, amivel „belép szertefoszlásának és eltörlődésének kvázi-örökkévalóságába” - vélekedik.71 A temetés, illetve a temetőkert kifejezés magában rejti azt a sokrétű tartalmat, ami az élet, a halál és az újjászületés periódusait permanens láncolatként engedi értelmezni. Az idő nyughelye, az újjászületés hírnöke A temetés több szempontból kiemelt alkalma az életnek és kiemelt szimbóluma a kegyességi írásoknak, hangsúlyozza a hozzá kapcsolódó esemény méltóságát, jelentőségét. Minősége megkülönbözteti az egyetlen túlvilági örökkévalóságra teremtett lény, az ember magasabbrendűségét a Teremtés többi alakjához képest. „A halál az testet az lélektől el választja, mint az választó víz aranytól az egyéb féle metallomot”, és a temetés aktusával a test elmúlása kerül előtérbe.72 Szentgyörgyi szövegében: „elválik a’ Lélek a’ testtől; és már mind meg-lett: ’s ez az, a’ mit mi MEGHALNI mondunk.” Medgyesi gyakorlatában a helyzet ennél összetettebb, ő azt írja, nem csak a testet és lelket választja el egymástól a halál, hanem a 69 Foucault, 2000. 64. p. Diderot Az apáca című műve kapcsán fejti ki: ,A levél mint nyelv megkettőzi azt az aktualitás egyazon rendszerében, a nyelv ugyanakkor beszél, amikor a levél, ugyanazon szavakat használja, azonos testi léttel bír a nyelv a levél teljes életnagyságban. [...] A nyelvi mű nem más, mint a nyelv teste, amit a halál keresztez, hogy felnyissa számára azt a határtalan teret, ahol a hasonmások visszaverődnek.” 70 Foucault, 2000.150. p. 71 Foucault, 2000.153. p72 Test és lélek elválásáról, egységéről, feltámadásáról megoszlanak a teológiában a vélemények, felekezeti és filozófiai sikon egyaránt.
