Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Meszesán Mária: Idő és időtlenség mint tél és nyár Mihálykó Jánosnak az örökkévalóságról szóló írásában
Idő és idődenség mint tél és nyár Mihálykó Jánosnak az ... 89 lélek tiszta, újonnan született részét is elkülöníti annak tisztátalan részéről.73 „Az emberi temetkezési hely ne legyen hasonló az oktalan döggel megholt oktalan állatoknak nyúzó helyekhöz, ahol minden fele oktalan állatok keresztül-kasul idestova futkosnak, és mindent feltúrnak” - reguláz a szöveg, majd folytatja az intést: „Az keresztiének az ő temető helyeket tisztességesen tartsák, es az ő halottakat böczülettel el takari czák.” Nyomatékot a Szentírás ad a fentieknek. (íMóz. 23,35.; Mát. 27.; Mk. 25.; Luk. 23.; Jn. 19.) A temetkezés helye a halandók utolsó földi helye, egyben emlékeztető az itt maradóknak, ami a nyár közelgetését is jelzi a csüggedőknek, és nem utolsósorban Krisztus ott talál fel az utolsó napon, ez tehát az újrakezdés idejének helye. „Minthogy az Télben az szorgalmas kertész nem felejti, mely magot hova vetett és plántált, hanem mindjárt az Nyárnak elein mindent meg keres, őket meg tudia számlálni, ha nem tudom, mennyi volna is. [...] Ezenképpen Iésus Chistus, az mi mennyei kertészünk nem feleitette el, hol vagyon helyek az földben minden ő hűveinek, és hói nyugoznak, hanem mindeneket tud, az meyek ez előtt egynéhány ezer esztendővel lőttének, mintha csak tegnap este lőttek volna.” E konzekvencia az aratásról szóló fejezetben ellentmondásossá lesz. Az érintett szöveghely második bekezdése még arról számol be, hogy miként a cselédes ember is alig tizedét takaríthatja be a termésnek, úgy a holtaknak is alig tized része, ha üdvözül, oly szoros kapun kell majd átjutni a kiválasztottaknak. A következő bekezdés viszont már arról biztosít, hogy mindenkinek jut hely az öröklétben, miként a jó gazdának sem teremhet annyi búzája, hogy helyet ne találjon mindnek az utolsó szemig. A retorika funkcionalitása - érzésünk szerint - sérül azáltal, hogy azonos képi elemekkel, azonos szereplőkkel dolgozik, ám egymásnak némileg ellentmondó következtetést levonva érvel az egészen közeli, ezért könnyen összevethető szöveghelyeken. Megállapíthatjuk, hogy ha verbálisán nem is jelenik meg, nyomot hagy a szövegen a tenni akarás szenvedélye, ami mit sem von le a meggyőződésből, mely szerint bekövetkezik a feltámadás. Túlvilági nyár „Minthogy az szőlő vessző az szőlő tőkében megmaradván annak erejétől és levelétől igen édes, kedves és jóízű gerézdeket teremi”, ezenképpen az igaz keresztyének, akik az Úr Jézusban megmaradnak, szent neve dicséretét keressék. „Én vagyok a szőlőtőke, mond az Úr, aki bennem marad, én is őbenne teremt sok gyümölcsököt.”74 73 74 73 medgyesi, 2003.244. p. 74 MIHÁLYKÓ, 1603. 99. p. Mihálykó bibliai forráshasználatát szemügyre véve megállapítható, hogy a szerző valószinűleg nem a Vizsolyi Bibliára. támaszkodott, amikor a fordítását elkészítette. A szöveghelyek Vizsolyi Bibliával való összevetése arra enged következtetni, hogy helytállóak lehetnek HORVÁTH CYRlLLnek a Magyar Könyvszemle 1904-es számában publikált feltételezései, és
