Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 4. szám - RECENZIÓK - Hantos-Varga Márta: Chenaux, Philippe: "L'Humanisme intégral" (1936) de Jacques Maritain
Recenziók 79 címmel megjelentették a sajátjukat. Miközben elhatárolódtak mind a kommunista, mind a fasiszta törekvésektől, a világos szöveg horderejét annak kimondása tovább növelte, hogy a kisebbik rossz nevében még időleges szövetség sem köthető a szélsőjobboldallal. Maritain az „új keresztény társadalommal” kapcsolatos téziseit pár hónappal később, 1934 nyarán két út során (előbb a santanderi egyetemen, majd poznani előadássorozat keretében) osztotta meg nyilvános hallgatóságával. Két évvel később ezek anyaga jelent meg könyv formájában. A szándék ellenére a realitás, melyet a következő év eseményei látványosan felszínre hoztak, kiábrándító volt. 1935 októberében Mussolini etiópiai kalandjának értékelése feltárta a szakadékot a keresztény jobboldal két vonulata között. Chenaux adalékokkal, jó szerkesztéssel érezteti a helyzet drámaiságát. Idéz és kommentál. Henri Massis 1935. október 4-i A Nyugat védelmében kezdetű kiáltványa, melyet a Párizsi Katolikus Intézet rektora is nevével jegyzett, a keresztény Nyugat civilizációs küldetésének szükségességéről beszélt. Elvetette a Nemzetek Szövetségének „hamis jogi univerzalizmu- sát”, mivel „ugyanarra az alapra helyezi a felsőbb- és az alsóbbrendűt, a civilizáltat és a barbárt.” Az ellenkiáltványt Maritain és Francois Mauriac azonnal megírták, s három folyóiratban (Sept; La vie catholique; Esprit) egymást követő napokon publikálták. Az igazságosságért és a békéért cím utal a tartalomra. „Sem az expanzió szükséglete, sem civilizációs feladat sohasem jogosított fel senkit arra, hogy máshoz tartozó területet halál árán birtokba vegyen.” A hatvan katolikus aláíró „egyértelmű pogányságnak” titulálta a fajok egyenlőtlenségének elméletét. „A kereszténység vallja a természet rendjének azt az igazságát, hogy fajra, nemzetre, személyre való tekintet nélkül az igazságosság mindenkit megillet, s hogy egy afrikai élete és lelke ugyanolyan szent, mint egy fehér emberé.” A vihar Maritain körül pár héttel később tört ki, 1935 novemberében, amikor egy baloldali hetilap (Vendredi) első számának összeállításában segédkezett. Némely jobboldali katolikus botrányosnak tartotta a kommunistaszimpatizáns André Gide melletti munkálkodását. Az Institut catholique de Paris említett rektorának rendreutasítására Maritain nyilvános választ küldött: „Sem bal-, sem jobboldali nem vagyok!” Az adott kontextusban e kiáltás nem jelölt sem semlegességet, sem visszavonulást. Az eddigi életút foglalatát kínálta, azt a magatartást, amelyet az Igazi humanizmusban fogalmazott meg elsőször. A harmadik fejezet (Tézis) az Igazi humanizmus címmel megjelent könyv legkarakterisztikusabb gondolatainak tömör, de alapos áttekintése. A negyedik fejezet (Viták) részletesen bemutatja a filozófust ért támadások okait, az „antimaritainizmus” (!) fegyvertárát, szereplőit, motivációit. Hű marad egyháztörténeti látószögéhez. Ez a kamera mégis panorámaképet mutat. Az Igazi humanizmus megjelenése arra az időszakra esett, amikor a francia közvéleményt három nagy téma különösképpen foglalkoztatta, sőt mélyen megosztotta. A Népfront választási győzelme felvetette a viszonyulás kérdését a kormánytámogató kommunistákhoz. Elképzelhető-e bármiféle együttműködés a baloldallal? A spanyol polgárháború kitörése még érzékenyebbé, indulattól fűtöttebbé tette e dilemmát. Mindezektől nem függetlenül ismét felszínre került a zsidókérdés. A történész szerint e tá- gabb politikai közeg, a fentebb említett (részben európai) meghatározó események, s az azokhoz köthető válaszlépések, nagymértékben befolyásol-
