Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 4. szám - RECENZIÓK - Hantos-Varga Márta: Chenaux, Philippe: "L'Humanisme intégral" (1936) de Jacques Maritain
80 Egvháztörténeti Szemle X1I/4 (2011) ták az 1936 júliusában megjelenő mű recepcióját és interpretálását. Maritain alakjára egyes argentin, spanyol, olasz, francia körök „marxista keresztény”, „vörös spanyol”, „zsidóbarát” címkét tűztek. A fejezet alegységei e titulusok hátterét az 1936 és 1939 közötti támadások időszakában elemzik. Az ötödik fejezet (Hatástörténet) jórészt a II. világháborút követő évek analizálása. Chenaux egymás melletti szálak vezetésével részint az Igazi humanizmus kiemelkedő kereszténydemokrata politikusokra (Giuseppe Dossetti, Alcide De Gasperi, Eduardo Frei, Robert Schuman) gyakorolt egyértelmű hatását, illetve a katolikus egyházon belüli, a hidegháború légkörében felszökő, alkalmanként hevesen ellenséges polémiát tárja fel. A Szent Officium titkos dokumentuma (1951) a „maritainizmusban” „hatalmas veszélyt” lát, a „kereszténység elfajzását”. Míg e vélemény rejtve marad, addig 1952 és 1956 között az ellentábor a média csatornáit használva (a leghevesebb erupció a neves La Civiltá Cattolica cikke 1956 nyarán) Maritain elszigetelésére, Chenaux szerint művének hivatalos elítélésére törekszik. Bár az értetlenség mind a mai napig nem ült el (Franco Cardini, 1992), a szisztematizáló munka eredményeként az a nóvum, melynek az Igazi humanizmus (1936), valamint Az ember és az állam (1951) két robusztus szellemi oszlopa, az 1962 és 1965 között tartott II. Vatikáni zsinaton befogadást talált. Három zsinati dokumentum (Gaudium et Spes; Apostolicam Actuositatem; Dignitatis humanae) szövege tükrözi a filozófus gondolatainak hivatalos recepcióját. Philippe Chenaux gazdag forrásanyagot használva, imponáló szakirodalmi jártassággal kalauzol bennünket a modern európai történelem ideológiai csatákkal tűzdelt korszakában. Nem belső enciklopédiánk gyarapítása a célja, hanem a mű, az Igazi humanizmus elolvasására buzdít. Jacques Maritain a 20. század sajátos egyénisége. Személye és írásai megkerülhe- tetlenek. Munkái egy részét (Trais réformateurs, 1928; Humanisme intégral, 1936) az a Giovanni Battista Montini fordította olaszra, aki évtizedekkel később VI. Pál pápaként (1963-1978) magáévá tette Maritain történelem- és politikai filozófiáját. Siker? Inkább „ott-lét”! (IsmHantos-Varga Márta)
