Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 4. szám - RECENZIÓK - Hantos-Varga Márta: Chenaux, Philippe: "L'Humanisme intégral" (1936) de Jacques Maritain
Recenziók 77 történetében. Hatására a II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) Gaudium et Spes című konstitúciója kijelenti: „Minden társadalmi intézménynek a személy az alapja, alanya és célja” (GS 25.). A gazdag információanyag mellett az első fejezet (Életút) külön értéke az egyoldalúság kerülése. Chenaux kendőzetlenül, egyszerűen ír azokról a hirtelen váltásokról, melyek a filozófus életútját kísérték. Ismert tény, hogy Maritain 1906-ban, a katolikus egyház kettős krízise (a modernizmus kihívása miatti belső, illetve az egyház és az állam szeparációját követő külső válság) idején Léon Bloy hatására keresztelkedett meg. Szerzőnk figyelmet szentel az „ismeretlen előidőknek”. A kezdetben republikánus eszméket valló, antiklerikális fiatalember életének e nem reflektorfénybe helyezett szakaszáról olyan részleteket közöl (szocialista beállítottságának lenyomatai), melyeket csak a legszűkebb szakma ismerhet. A későbbiekben is megfigyelhető ez a törekvés: minden fordulatot egyszerre több aspektusból, árnyaltan láttat. Az 1906 utáni életszakasz kényes témája Maritain nacionalizmusának és antimodernizmusának hermeneutikája. Kortársai többségéhez hasonlóan a katolikus Maritain 1926-ig, az Action Frangaise vatikáni elítéléséig, Maurras-követő lett. Jóllehet a következő fejezet témája a tá- gabb környezet, Chenaux a személyes eseménytörténetet mindig a politikai, társadalmi, egyháztörténeti história szövedékén tárgyalja. A narratíva mellé citátumokat sorakoztat: levél- és könyvrészletek, az Institut catholique de Paris fiatal tanáraként leadott óravázlatok szövegei igazítanak el. „Politikai naivitás” következménye a közelség az Action Frangaise mozgalom ideológiához? Chenaux az olvasóra bízza a válaszadást. Azonban a dokumentumok közlése mellett, melybe beletartozik a késői emlékezés átszínező hatásának többszöri kiigázítása (!), a megértés kulcsaként két dologra hívja fel a figyelmet. Noha egyfelől természetellenesnek tűnt a szövetség a katolikus és a nacionalista értelmiség között, Maritain számára valaminek az elutasítása (köztársaság, modernizmus) jelentette a kapcsolódási pontot. Másfelől a pamfletstílusban írt munkák (Antimoderne, 1922), az éles bírálatok (La philosophie bergsonienne, 1913) helyes értelmezéséhez nem lehet eltekinteni Maritain mély, de merevségtől mentes istenhitétől. Chenaux optikájában a meghatározó cezúra Maritain elhatárolódása a francia jobboldal maurras-i vonulatától (Primauté du spirituel, 1927.). Az ezt követő filozófiai fejlődés a szemében logikus folytatás, melyre a látensen tovább élő republikánus gyökerek az első amerikai tartózkodás impresszióival egyetemben hatnak. Az új humanizmus ideája, az emberi jogok és a demokrácia fogalmának beemelése a katolikus gondolkodásba (Les droits de l’homme et la lói naturelle, 1942; Christianisme et démocratie, 1943; L’Homme et l’État, 1951) a modern keresztény gondolkodás egyik csúcsteljesítménye. Zárásként bepillanthatunk a szintézissé összeálló, de komoly küzdelmekkel övezett művek genezisébe, s közben érzékelhetjük azt a koherenciát, mely a filozófiai gondolat és Maritain emberi, politikusi cselekvése (1945-1948) között fennáll. Az életút ismertetése magánéleti vonatkozású megjegyzésekkel zárul. A második fejezet a már ismert szerkesztési technika szerint alapvető, eligazító, általános megjegyzések után rövid alegységekben, sűrű tartalommal az 1920-as és 1930-as évek miliőjének világát mutatja be. Az I. világháború, a „civilizált Európa öngyilkossága” után az 1920-as évek eleji
