Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: A Rákóczi-szabadságharc és az evengélikus egyház
Közlemények A Rákóczi-szabadságharc és az evangélikus egyház* Kónya Péter Az evangélikus egyház a szabadságharc előtt Az ágostai hitvallású vagy a lutheri evangélikus egyház szervezete Magyarországon a 17. század elején alakult ki. Annakidején, a győztes Bocskai-felkelés után az 1608-i vallástörvénynek köszönhetően az evangélikus nádor, gróf Thurzó György 1610-ben Zsolnára összehívta az első országos zsinatot, amelyen az alsó-magyarországi fraternitások, esperességek és gyülekezetek egységes egyházi szervezetet alakítottak, saját kerületekkel (egyházmegyékkel) és szuperintendensekkel (püspökökkel). Ehhez az egyházhoz négy év múlva, 1614-ben a szepesváraljai zsinaton csatlakoztak a felső-magyarországi evangélikusok is. Mivel a Dunántúlon már a századfordulótól létezett hasonló területi alapú egyházszervezet, ezzel az á. h. evangélikus egyház kialakulása befejeződött.* 1 Az egyház kialakulása idején híveinek többsége Alsó- Magyarországon élt, kevesebben a Dunántúlon, és legalacsonyabb számban a felsőmagyar-országi vármegyékben. A nemzetiségi viszonyokra nézve legtöbben voltak közöttük a szlovákok, akik Alsó-Magyarország területén minden egyházkerületben domináltak, és ilyen nemzetiségű volt mind a négy Zsol-nán megválasztott szuperintendens is.2 A városokban élő németek és a déli vármegyékben lakó magyarok csak saját inspektorokkal rendelkeztek. A dunántúli evangélikusok természetesen magyar- és németajkúak voltak. Felső-Magyarországon az evangélikus lakosság zömében csak három vármegyében (Szepes, Sáros, Gömör) és hat szabad királyi városban (Kassa, Eperjes, Bártfa, Lőcse, Kisszeben, Késmárk) élt. A többséget alkotó német és szlovák hívek mellett létezett néhány magyar gyülekezet is.3 4 A királyságban a 17. század első évtizedeiben az evangélikusok többségi egyházat alkottak, amely nemcsak a csekély számú katolikusokkal, hanem a másik nagy protestáns egyházzal, a kálvinistákkal is éles konfliktusban állt. Az egyház fő támaszai, mecénásai és politikai pártfogói mágnások voltak, akik nemcsak anyagilag segítették az egyházat, hanem - német birodalmi minta szerint - annak szervezeti felépítésében is döntő szerepet játszottak.“1 Annak idején a mágnások, a nemesek és a szabad * A tanulmány a VEGA M§ SR 1/4690/07 című tudományos tervezet keretében készült. - Előadásként elhangzott 2008. május 23-án a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeumok Igazgatósága, Tarpa és Vaja nagyközségek önkormányzata, valamint a Vay Ádám Múzeum és Baráti Köre által Esze Tamás halálának 300. évfordulójára rendezett tudományos ülésszakon. 1 Zsilinszky Mihály: Az 1610-ik évi Zsolnai evangélikus zsinat háromszázados emlékünnepén. Selmecbánya, 1910. 25-32. p. 2 A német és magyar evangélikusok külön inspectorokat választottak. 3 Városi magyar gyülekezetek voltak Kassán és Eperjesen, vidéken pedig a legtöbb Gömörben és néhány Sáros vármegyében. 4 Azzal a különbséggel, hogy a mágnások nem rendelkeztek olyan hatalommal,
