Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: A Rákóczi-szabadságharc és az evengélikus egyház
A Rákóczi-szabadságharc és az evangélikus egyház 49 királyi városok polgárai nagy többségükben a lutheri egyház hivei lettek. Ez a helyzet azonban az évszázad folyamán jelentősen megváltozott. A sikeres rekatolizálás alatt már a század első felében áttért a mágnások többsége, akik később jobbágyaikat is áttérésre kényszerítették.* 5 így az evangélikus egyház nemcsak anyagi, hanem politikai támogatását is elveszítette, és az országgyűléseken is fokozatosan kisebbségi helyzetbe szorult. Az egyház legfőbb támogatója így a köznemesség és a városi polgárság maradt, ők viszont nem rendelkeztek kellő politikai befolyással. Ráadásul a városok, mint az uralkodó alattvalói, nagyon érzékenyek voltak a politikai helyzet változásaira.6 így az evangélikus egyház már a század közepén jobban ki volt téve a győztes rekatolizálásnak, mint a református egyház, amellyel viszont még mindig erős ellentétben állt, ahelyett, hogy inkább vele együtt védekezett volna az erősödő katolicizmus ellen.7 Legnagyobb kárt az egyház számára I. Lipót abszolutista politikája és rekatolizációs intézkedései jelentettek. Az egyház megszüntetése, az összes templom és egyéb egyházi vagyon elkobzása, illetve az állami megtorlások megsemmisítő következményekkel jártak. A pozsonyi vértörvényszékek (1673-1674) folytán az egyház nemcsak minden püspökét, hanem összes lelkészét és tanítóját is elveszítette, s utána az elkobzott templomokat, illetve iskolákat (köztük az egyetlen főiskolát, az eperjesi kollégiumot) átvették a jezsuiták, esetleg más szerzetesek, akik ezt követően felügyelték a még mindig evangélikus népet.8 A hetvenes években, az ún. gyászévtized alatt (1671-1681), sok vagyonosabb nemes is áttért, s azokat követték a parasztok, valamint a mezővárosi polgárok mint a németországi fejedelmek, ami a rekatolizálás idején, a mágnások áttérésével megfordult az evangélikus egyház ellen. 5 Először az egyházi birtokokon, majd a rekatolizált mágnások falvaiban erőszakkal térítették a jobbágyokat. A rekatolizálás először Alsó- Magyarországon aratott nagyobb sikereket, az ország keleti részén a század elején csak néhány jelentősebb mágnás tért át. (Pl. a Drugethek.) 6 Ez először az 1662-es országgyűlésen nyilvánult meg, ahol a protestáns rendek nem tudták megvédeni érdekeiket. A gazdag szabad királyi városok az egyház iskolai és kulturális központjai lettek, és lehetőségeikhez képest támogatták az egyházat. A felső-magyarországi rendek által alapított eperjesi kollégium például nem csupán helyszíne szerint kötődött a városhoz, de támogatóinak java része is a városi polgárságból került ki. 7 Még a 17. század első felében harcolt az egyház a kriptokálvinizmus ellen, és a királyi városok a Thököly felkelés idején is ellenezték a református prédikátorok működését. Státny Archív, Presov. (továbbiakban: SAP.) §Z II. Az eperjesi reformátusok panasza Sáros vármegyének 1683-ból. 8 A templomfoglalás nem mindenütt volt mentes a konfliktusoktól, és néhány helyen (Turalukán, Szenicén) a nép fegyverrel is ellenállt. A további években összeütközésekre került sor, mint pl. Kisszebenben, ahol a polgárok a volt evangélikus lelkésszel betörtek a templomba, és kiűzték a plébánost. Az eperjesi á. h. evangélikus gyülekezet levéltára, (továbbiakban: EEGyL.) Status et fatorum Ecclesiae Evangelicae utriusque nationis Germanicae aequae Slavicae in Regia ac Libera Civitate Cibiniensi succincta descriptio a primus Reformationis temporibus usque in presentem Annum 1778-um.
