Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 4. szám - TANULMÁNY - Molnár Sándor Károly: Bereczky Albert levele Forgács Gyulához, 1920. szeptember 2-án (és ami utána következett...)
Bereczky Albert levele Forgács Gyulához 29 Légy olyan jó, írd meg fedik-e ezek a gondolatok a Tiedet s hogyan lehetne hasznosítani ezeket barátaink javára? Rám nézve a legnagyobb csalódás volna, ha tétlenül közönyösen néznénk, hogyan ejtik el el azokat, akikről mi tudjuk, hogy igazi, hű szolgái - talán nálunk igazabbak - az Úrnak. Válaszodat várja s igaz szeretettel köszönt szerető testvéred az Úrban: Bereczky Albert Dunabogdány 1920. szept. 2. II. Az egyházközségi igazolóbizottság jelentéséből56 A vizsgálatnak további feladata az volt, hogy felderítse szereplőit és megállapítsa keletkezésének indokait azoknak a sajnálatos eseményeknek, amelyek 1919. év március havában történtek; amidőn ugyanis az egyes parókus lelkészek, parókiális működésűk helyéről félretétettek, az egyház adminisztrációját az egyház-alkotmány szerint illetékes személyektől az u. n. evangéliumi munkások direktóriuma ragadta magához; a püspök hivatalából és a szószékről életveszélyes fenyegetések súlya alatt kitiltatott, a presbitérium elnöksége, különösen pedig a főgondnok hivatali tisztségében és egyéni tekintélyében a legelítélendőbb módon megtámadtatott úgyannyira, hogy a presbitérium elnöksége a terrorisztikus eljárások, fenyegetések és sértegetések hatása alatt az egyházközség vezetéséről le is mondott. A bizottság megállapítja, hogy a fenti súlyos sérelmű események kiinduló helye és szereplő szerve az u. n. evangéliumi munkások szövetségének keretein belül a keresztyén diákszövetség volt. Ugyanis 1919. év március havában az egyházközségünk keretén belül működő különböző egyháztársadalmi alakulatok vezetői együttes ülésekre jöttek össze. Ezek nevezték el magukat „Evangéliumi munkások szövetségének" anélkül, hogy szervezeti szabályzatot, vagy ügyrendet alkottak volna. Az összejövetelek eleinte azzal a kifejezett célzattal történtek, hogy a mindinkább észlelhetővé vált egyházellenes irányzattal szemben intenzívebb evangéliumi életet teremtsenek és ilyennek kultiválására indítsák egyházközségünk egész szervezetét, annak összes szereplő személyeit és magát az egész gyülekezetét. Ezek a gondolatok azonban az ülésezések alatt és a különböző szereplők révén eltolódtak. A fiatalabb korú szereplők mindinkább belesodródtak az akkor felülkerekedett áramlatba, és lassanként egészen behódoltak annak az ideológiának és felfogásnak, amely a kommunizmus néven felülkerekedett s ezáltal örök szégyenfoltot ejtettek a magyar civilizáción és a magyar kultúrán, jelét adván lelkűk fegyelmezetlenségének és egyéniségük gerinctelenségének. 56 RL. D 7. 18. dob. (1919-es események. A Károlyi-féle forradalom és a tanácsköztársaság idejét vizsgáló egyházközségi igazolóbizottság jelentése 1920. március 31.). Megjegyzés: A jelentés I. része az igazolóbizottság munkájával foglalkozik, a III. rész pedig elvi kérdéseket boncolgat. Bereczky Albert leveléhez különösen a II. rész kapcsolódik.
