Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 4. szám - TANULMÁNY - Molnár Sándor Károly: Bereczky Albert levele Forgács Gyulához, 1920. szeptember 2-án (és ami utána következett...)
14 Egyháztörténeti Szemle XII/4 (2011) szemben is eljárás indult. Legismertebb ezek közül Zoványi Jenő egyháztörténész esete, akinek 1920-ban a zsinati bíróság megszüntette lelkészi jellegét és két évvel később nyugdíjazták is.10 A döntések megítélése természetesen a korszakban sem volt egyértelmű, erre mutatnak rá a vizsgált dokumentumok is. A forrásról Maga a levél Forgács Gyula hagyatékában található, az ún. „Kunhegyesi Memorandum” őrzési egységében. A memorandumot 1921 augusztusában fogadták el és hozták nyilvánosságra. A két világháború közötti egyházi életre jelentős hatással lévő dokumentumnak a megszületéséhez az első állomást a Pécelen 1920. augusztus 17. és 21. között tartott találkozó jelentette: „Megkeseredett szomorúsággal szemlélik [a résztvevők] egyházunk lelki erőben, tagjai erkölcseiben és anyagi életképességében való megrokkanását annak következtében, hogy benne az élő bizonyságtétel, mely megteremtette és százados veszedelmeken át is megtartotta, elhalványodott. Szorongó lélekkel állapítják meg, hogy napjaink viharos eseményei válaszút elé állítják az egyházat, úgy hogy rövidesen el kell dőlnie, vájjon képes-e az egyház múltjához és eszményeihez méltó életre megújhodni, vagy pedig elítéltetik a halálra és csúfságos elgyengülésre, sőt tekintélyes részben a feloszlásra.”11 Ezen a konferencián részt vett maga a levél írója is, aki néhány nappal később egy A4-es formától valamivel nagyobb négyrétbe hajtott franciakockás lapon írt Forgács Gyulának. Az íráskép a levél elején és végén nagyobb, hézagosabb, mint a levél középső - tartalmi - részén, amit tömött, apró betűvel készített Bereczky Albert. A levelében felmerülő tárgyalás anyaga szintén érdekes adatokkal egészíti ki az eddig meghatározó feldolgozásnak tekintett ún. Bolyki- Ladányi-féle kronológiát és eseménytörténetet. Ezen források tovább polarizálják az eddig megismert képet és arra mutatnak rá, hogy az 1918 és 1922 közötti időszak további forráskutatásokat igényel. A most közölt források kiválasztásánál elsődleges szempont volt, hogy a Bereczky-féle levélben felmerülő kérdésekhez adalékul szolgáljanak. A szereplők Az idősebb Forgács Gyula és a fiatalabb Bereczky Albert közötti levélváltás nem véletlenszerű, alkalmi jellegű volt, hanem a Reformáció című lap szerkesztése okán a rendszeres munkakapcsolat részének tekinthető. Az alább közölt levél stílusát tekintve megfelel ennek a munka-, illetve kezdődő baráti kapcsolatnak, amelyet csak tovább mélyített, hogy Forgács Gyula helyére 1924-ben a Péceli Egyházközség Bereczky Albertet hívta meg lelkipásztorának. 10 Zoványi Jenő: Egyháztörténeti lexikon. Szerk.: Ladányi Sándor. Bp., 1977. (3. kiad.) (továbbiakban: Zoványi-Ladányi, 1977.) 708. p. 11 Péceli Program. In: Reformáció, 1920.1. sz. 5-7. p. Eredeti gépiratban megtalálható: RL. C 27.11. dob. 34. föl.
