Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 4. szám - TANULMÁNY - Molnár Sándor Károly: Bereczky Albert levele Forgács Gyulához, 1920. szeptember 2-án (és ami utána következett...)
Bereczky Albert levele Forgács Gyulához 15 Bereczky életrajzának, egyházpolitikai és politikai működésének bemutatására már többen vállalkoztak. De mint ahogy a szerzőt már életében körbelengték a származásával kapcsolatos mondák, úgy kései megítélése is a legtöbb esetben a történész szemszögétől függ. Be lehet mutatni úgy az ún. „ébredési mozgalmak” egyik jelentős budapesti igehirdetőjének éppúgy, mint az 1948 utáni állami politikai rendszer kedvezményezettjének.12 13 * * Forgács Gyula életéről és munkásságáról az utóbbi évtizedben egy jelentős munka készült.'3 Az utóbbi időben kezdik újra felfedezni és átértékelni azt a munkát, amelynek ő volt a motorja, és amely a Magyarországi Református Egyház 1933. évi III. törvényének megalkotásához vezetett. Forgács azon lánglelkű evangéliumi munkások közé tartozott, akik munkásságuk elején igen elkötelezetten éltek és munkálkodtak, de életük végéhez közeledvén „fáradt ember benyomását” keltették.111 A levélben szereplők közül Benkő István és Deme László esperesi tisztséget töltöttek be, Budapesten, illetve annak vonzáskörzetében maradtak szolgálatban. Mindkét életút áttekintésekor fontos megemlíteni, hogy eddigi adataink alapján 1948 után sem akarták elmozdítani őket. Benkő István (1889-1959) rákospalotai lelkész a Tanácsköztársaság ideje alatti tevékenységével az egyik vélemény szerint „azok közé a lelkészek közé tartozott, aki a baloldali politikai fordulatok nyomán először lehetőséget láttak az egyházi élet megújulására, de hamarosan csalódottan visszavonultak”.16 Azon kis kötetben, melyben tisztelői és tanítványai életéről és munkásságáról emlékeztek meg, a Tanácsköztársaság idején történetekről csupán egy-egy mondatban esik említés.16 Deme László (1889-1987) református lelkész, lapszerkesztő, a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség titkára, 1926 és 1959 között péceli lelkész megítélése nem sokat változott az utóbbi két évtizedben, azonban nemigen tudjuk, mit takar az a megfogalmazás, miszerint jelentős „szerepe volt az 1918-19-i forradalmak idején a ref. egyházban lezajlott események irányításában”.17 Mindkét lelkész, bár a Tanácsköztársaság alatt történtekért 1920 után magyarázkodásra kényszerült, és az egyházi bíróság ítéletet is kirótt rájuk, azonban mindez komolyabb nehézséget nem 12 Ladányi Sándor: Bereczky Albert centenáriuma. In: A Magyar Református Egyház 1956 tükrében. Egyháztörténeti tanulmányok. Bp., 2006.143-157. p. (továbbiakban: Ladányi, 2006.); Kiss Réka: Bereczky Albert lelkipásztori, püspöki működése. In: Reformátusok Budapesten. I. köt. Bp., 2006. 600- 620. p. 13 Sípos Ete Álmos: „Kéijétek az aratásnak Urát!” Forgács Gyula, a magyar református belmisszió úttörője. Bp., 2004. (Missziológiai tanulmányok, 4.) (továbbiakban: Sípos, 2004.) ^ Sípos, 2004. 86. p. 16 BoLYKi JÁNOS: Benkő István: egy munkástelepülés papja, a Pest környéki (Külső-Budapesti) Református Egyházmegye megszervezője és első esperese. In: Reformátusok Budapesten. I. köt. Bp., 2006. 532. p. 16 Túl életen és halálon. Benkő István rákospalotai lelkipásztor élete. Szerk.: Szabó Imre. Kiskunfélegyháza, 1998. 17 Új Magyar Életrajzi Lexikon. II. köt. Bp., 2001.100. p.
