Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 4. szám - TANULMÁNY - Molnár Sándor Károly: Bereczky Albert levele Forgács Gyulához, 1920. szeptember 2-án (és ami utána következett...)
Berec2ky Albert levele Forgács Gyulához 13 lelkipásztorait, amelyre korábban nem is gondoltak. A váratlan események és fordulatok kavalkádjában mindegyik egyház, illetve egyházkormányzó, valamint lelkész magára maradt. A korábban biztosnak hitt keretek szinte egyik napról a másikra váltak semmivé. A proletárdiktatúra mindkét nagy protestáns felekezet lelkészeinek zömét így vagy úgy, de állásfoglalásra és kiállásra késztette.5 Ezen kiállásokért később sokaknak magyarázkodni kellett vagy a Horthy korszak elején, vagy pedig a II. világháború után. A trianoni béke előtt a magyar református egyházkormányzati rendszer öt egyházkerületre tagolódott, majd a kerületek száma hirtelen, néhány év leforgása alatt majdnem megkétszereződött az új határok miatt. Az önálló országhatáron belül lévő négy egyházkerület és annak legfelsőbb vezető testületé, a zsinat szinte mereven követte az eseményeket, azokba beleszólni nem tudott. Ebben a merev egyházi struktúrában került sor a Péceli Kör Konferenciájára, amely egy reformmozgalom első állomása lett. Ezt néhány hónappal az első világháborút lezáró békeszerződés után szervezték meg,6 7 s az 1920 és 22 közötti útkeresési időszak rendezvényeibe, illetve az azokon elfogadott kiadványok sorába illeszkedett. Itt döntöttek egy hetilapról, amely „alkalmas volna közösségük ápolására és közös gyülekezet építő mozgalmuk előmozdítására”. Ez a folyóirat A Reformáció? volt, aminek mellékleteként jelent meg az Igehirdető. Az előbbinek Forgács Gyula volt a szerkesztője, az utóbbinak pedig Tildy Zoltán, munkatársa pedig Bereczky Albert. A forrásban megemlítettek közül csak Gombos Ferenc illetve Kiss János dunántúli lelkész nem volt jelen a „Péceli Konferencián”. Többen nemcsak ezen a konferencián, de a „Kunhegyesi Memorandum” elfogadói között is szerepelnek.8 9 Továbbá nemcsak résztvevői voltak a konferenciának, hanem annak egyik döntése értelmében választott képviselői is, így az 1921. évi program előkészítésében mindannyian tevékenyen kivették a részüket.« Az 1920. március i-jével kezdődő Horthy-korszak a korábbi évek zűrzavaros idejéhez képest sokkal stabilabbnak tűnt, a több éve bizonytalanságban levő lelkészek számára is a konszolidáció lehetőségét teremtette meg. Az 1918-1919-es esztendők eseményei után több lelkésszel 5 Az evangélikus egyházon belül Geduly Henrik és Paulik János tevékenysége kapott nagy visszhangot 1920 után. Ld.: Fabinyi Tibor: Amiért a püspök fegyelmit kapott. In: Evangélikus Élet, 1969. március 2.; Uő: Kántortanítók a proletárdiktatúrában. In: Evangélikus Élet, 1969. május 4. 6 Ladányi Sándor: A „Péceli Kör” megalakulásának félszázados évfordulójára. In: Református Egyház, 1970. 9. sz. 198-199. p. 7 Reformáció: református lelkészek, tanítók, presbiterek és gyülekezeti munkások lapja. Megjelent: 1920. október - 1931. december; szünetelt: 1925. szeptember - 1926. október. Melléklapja: Református lelkésznék lapja (1928-1930); havi melléklete: Református igehirdető. (1920-1927) 8 Ld.: A péceli konferencián részt vettek, 1920. augusztus 17-20. - A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára, (továbbiakban: RL.) C 27. (= Forgács Gyula iratai.) 11. dob. (= Kunhegyesi Memorandum.) 16 föl. 9 A Péceli Kör Vezetőségének 1921. július 19-20-án, az őrszentmiklósi értekezleten jelen voltak összeírása. - RL. C 27.11. dob. 31. föl.
