Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 4. szám - TANULMÁNY - Nemes István: Kovács Miklós erdélyi püspök 1841. évi körlevele a reverzálisokról
6 Egyháztörténeti Szemle XII/4 (2011) nyájat. Figyelmezteti papjait a súlyos számadásra, amelyet a hívek léikéiről kell majdan adjanak.15 16 A bevezető intések után a körlevél a házasságról szóló dogmatikai tanítást fejti ki. A katolikus egyház tanítása szerint a házasságot Isten az ősszülők teremtésében alapozta meg és szent, felbonthatatlan szövetségnek rendelte. Noha a házasság eredeti szentségének dísze az ősszülők bűne miatt veszített szépségéből, s így az ószövetség idején Isten Mózes révén megengedte a zsidóknak a válólevél kiállítását, Jézus Krisztus visszavezette azt eredeti állapotába és felbonthatatlannak nyilvánította.16 A Megváltó a természet fölé emelte a házasságot, amikor azt akarta, hogy a házastársak egymás iránti szeretete és állandó szövetsége az egyház és Krisztus örök összekapcsolódását tükrözze és azt, hogy a házasságból született gyerekek az igaz egyház tagjaivá növekedjenek. Krisztus a házasságot azért emelte a szentség rangjára, mert azt akarta, hogy a házassági szövetséghez a megszentelő kegyelem is hozzájáruljon. Ebből viszont az következik, hogy azok, akik a hitben ingadoznak, és nem szándékoznak gyermekeiket katolikus hitben nevelni, az egyház szándékával ellentétben állnak, és így a diszpozíció hiánya miatt magukat zárják el áttol, hogy a megszentelő kegyelemben részesüljenek. Ennek ellenére az ilyenek között megkötött házasság is érvényes és felbonthatatlan.1’’ Hogy azonban a házasság érvényessége az ilyen házasságkötéseknél is állítható legyen, vélelmezni kell a papi áldás indifferenciáját (azaz azt, hogy nem az áldás hozza létre a szentségi köteléket). Az áldás hiánya vagy megléte azt a kérdést sem érinti, hogy a házasságokat katolikus és nem más (pl. protestáns) módon kell megkötni, hisz a szentségi kegyelem elnyerése ezt szükségessé teszi. Ezt igazolja az ősegyház kezdeteitől bevett gyakorlat, hogy a házasságokat a pap jelenlétében kötötték meg, aminek a célja az volt, hogy a más módon megkötött házasságokat a legkevésbé se tarthassák vallásosnak. 18 Ebből azonban az következik, hogy mivel a pap a házassági áldást az egyház törvényeinek megfelelően Krisztus tekintélyével osztogatja, a papi lelkiismerettel és a hívek iránti gonddal nem lehet összeegyeztetni azt, hogy olyanok is áldást kapjanak, akik az egyház szándékával, annak törvényeivel és gyermekeik örök üdvösségével nem törődnek. Az ilyen magatartás súlyos bűnnek számít, és így az élők szentségéhez nem járulhat elkövetője. A tanítás kifejtése után a püspök figyelmezteti papjait, hogy alkalmatlan szószátyárkodással ne nyújtsanak fogódzót pletykáknak és hírverésnek - vagyis kezeljék diszkréten az ügyet -, ugyanakkor ne ijedjenek meg a csörtetéstől és fenyegetésektől, amit ez az álláspont kelteni fog. Legyenek szelídek és szeretetteljesek a másképp vélekedőkkel.19 A körlevél második szerkezeti egységét a vegyes házasságokról szóló jegyesoktatási anyag képezi. A katekizmus formai szabályait követve a 15 Uo. 2. p. 16 Uo. 3. p. *7 Uo. 4. p. 18 Uo. 4. p. 19 Uo. 5. p.
