Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 4. szám - TANULMÁNY - Nemes István: Kovács Miklós erdélyi püspök 1841. évi körlevele a reverzálisokról
Kovács Miklós erdélyi püspök 1841. évi körlevele 7 házassági tanítást kérdések és feleletek formájában magyar nyelven adja elő az okirat.20 A főespereseknek külön utasítást ad arra, hogy a papságnak mihamarabb küldjék át a körlevelet nyilvánosságra hozás végett.21 Elrendeli, hogy kerületeikben sürgősen tartsanak vizitációt a plébániákon, és adjanak útbaigazítást papjaiknak a vegyes házasságok ügyében, ösztönözzék őket arra, hogy ne hátráljanak vissza az ellenkezéstől és ne adjanak föl semmit sem a körlevél értelméből.22 * A következő rész a passzív asszisztenciáról szóló rendelkezéseket tartalmazza. E fejezet kezdetén a püspök emlékezteti a papságot arra, hogy az utóbbi idők összes pápája nyilatkozott a vegyes házasságokról és az abból származó gyerekek katolikus neveléséről. A pápai megnyilatkozások előírják, hogy vegyes házasságok esetén a katolikus fél számára biztosíték szükséges arra vonatkozólag, hogy hite nem kerül veszélybe a vegyes vallású házasság miatt. A püspök felhívta a figyelmet arra is, hogy az egyház tanítása szerint a vegyes házasságok tilosak. A biztosítékok nélküli házasságok megkötésénél a pap tartózkodjék mindenféle szertartástól, imától és áldástól, amit az egyház normális esetben végezni szokott - kéri a Szentszék. Innen az alábbi következtetéseket lehet levonni: Ha a vegyes házasság előtt semmilyen kanonikus akadály nem áll, a felek akaratának kinyilatkoztatását és az annál való jelenlétet - két vagy három tanúval együtt - nem szabad megtagadni.23 Az a tény, hogy kautelák nélkül nem látható be az, hogy a házaséletre vonatkozó isteni akarat teljesül, és a születendő gyerekek üdvösséghez szükséges nevelésének a szülők majd eleget fognak tenni, önmagában is indokolttá tenné ezt az eljárást. Az a házasfél ugyanis, aki elzárja gyereke előtt a lehetőséget, hogy az egyházában nevelkedjen, nem tesz eleget sem az egyház szándékának, sem a szentség sérthetetlenségének. Az ilyen házasfél a szentség méltó vételére semmiféleképpen sem beszámítható, amiből az következik, hogy saját magát zárja ki a szertartások szerinti házasságkötésből. A püspök a magyarországi és világegyházbeli fejleményekre is utal akkor, amikor kijelenti, hogy azon események alkalmából buzdítja papjait erre a gyakorlatra, amelyek miatt a világegyház püspökei és a pápák arra kényszerültek, hogy az egyház eme rendelkezését most előadják. A körlevél elismeri, hogy a rendelkezés nem felel meg az eddigi erdélyi gyakorlatnak. Azonban az eddigi gyakorlatot (ti. a vegyés házasságok 20 Uo. 5-7. p. 21 Vö. Utasítás, 7. p. Itt ellentmondás mutatkozik a körlevél tartalma és a közvélemény előtti eltitkolása között. A püspök ugyanis elrendelte, hogy a főesperesek továbbítsák a lelkipásztorokhoz azt, azok pedig ismertessék tartalmát a hívekkel, majd aláírva küldjék vissza a főesperesekhez. Ennek ellenére senki sem tudott róla a Küküllő vármegyei gyűlésig, azaz mintegy másfél hónapon keresztül. Bizonyíték arra, hogy titokban tartották volna e levél létezését, nincs. így megmagyarázhatatlan, miért nem tudott róla a politikai osztály oly hosszú időn keresztül, noha országos jelentőségű politikai ügyről volt szó. 22 Uo. 7. p. 23 Ez megfelel az erdélyi törvényeknek és az egyházi követelményeknek egyaránt.
