Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 3. szám - RECENZIÓK - Hantos-Varga Márta: Émile Perreau-Saussine: Catholicisme et démocratie
78 Egyháztörténeti Szemle X1I/3 (2011) A tétel: a forradalmat követően a katolikus egyház nem várt kihívással, a liberális demokrácia politikai konstrukciójával szembesült. Előbb elutasító (Syllabus, 1864), később részleges és összetett (Pastor Aeternus, 1870; Au milieu des sollicitudes, 1892), a totális rendszerek tapasztalata után pedig bizonyos keretek között elfogadó (Dignitatis humanae; Gaudium et spes, 1965) magatartást alakított ki. Egyértelmű az ideológiai összetűzés három területe: a felekezetnélkülivé tett állam értelmezése, a tekintély problematikája, a vallásszabadság kérdése. Az idők folyamán mind a liberális, mind a katolikus oldal fogalomdefiníciója és ebből következően gyakorlata is megváltozott. A leegyszerűsítő tézisek meginognak: felötlik a liberális elemeket is felvonultató ultramontanizmus, a saját alapelveinek ellentmondó forradalmi etatizmus, a laicitás előfutárának tartott gallikanizmus és annak 19. századi változata, a restauráció és a köztársaság rendszerének színe- visszája, az egymással szembeállított két Vatikánum árnyaltabb, egészen újszerű értékelése, az egyház legutóbbi állásfoglalásainak visszhangja: a hajdani liberalizmus 21. századi mutációja. Hogyan artikulálódik az időbeni előregördülés és az egyre mélyebb szántás? A bevezetést követő két nagy fejezet címei a legtágabb keretet adják: I. A pápaság új szerepe: az I. Vatikáni Zsinat gyökerei; II. A laikusok új szerepe: a II. Vatikáni Zsinat gyökerei. Ezeken belül a szerző ismét két- két alegységre fűzi fel anyagát. A meglepetések máris kezdődnek. I.i. Bossuet-től Maistre-ig, 1.2. A reakciós ultramontanizmus veresége, II.1. Az intoleráns laicizmus és a liberális laicitás, II.2. A moderált álláspont politikai erénye. Akár véletlen, akár célzatos a szerkesztés, megállapítható, hogy minden részben öt-öt rövidebb tanulmány található, majd fonódik össze egységes egésszé. Közben Perreau-Saussine rendszeresen visszatér alap- gondolatához: a szerinte kulcsfontosságú gallikanizmus nem eléggé hangsúlyozott történelmi szerepének, eszméinek, meghatározó alakjainak bemutatásához. A históriai paradoxonok vonzóak számára: a szabadság elvét hangoztató laikus állam totaliter vonásai, az Action Franchise és a marxista munkáspapi mozgalom születésének közös pontjai. Konklúzió és névidex zárja a 272 oldalas, sűrű szedésű, arányosan felépített könyvet. Feltűnő a lábjegyzetek sokasága, pontossága, frissessége. Az idézett szerzők skálája időben és politikai állásfoglalás tekintetében meglepően széles. A patrisztikus hivatkozásoktól eltekintve a 16. és 21. század közötti idősávon belül politikusok, filozófusok, teológusok, köz- és szépírók nem csupán számozott utalásként szerepelnek. Spinoza és Alasdair MacIntyre, Rousseau és von Balthasar, Sieyés abbé és Littré, Veuilleot és Gambetta, Mgr Marét és Maurras, Machiavelli és Habermas, Napóleon és XIII. Leó, Royer-Collard és Sarkozy, Compte és Ollivier és még megannyi jelentékeny személy, akik közül a szerző különös figyelmet szentel Maistre, Lamennais, Tocqueville, Péguy alakjának. Meglepő módon elsikkad a katolikus demokratikus gondolkodást alapvetően befolyásoló Jacques Maritain és Emmanuel Mounier munkássága. A hiány feltűnő, hiszen a könyv második felében két olyan fogalom kerül előtérbe, mely tevékenységükhöz erősen köthető: a laikusok politikai szerepvállalása és a vallásszabadság koncepciója. Charles Péguy szellemi csapásirányán haladó Mouniernak még a neve is kimarad e könyvből.
