Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: Egy több évszázados református "ároni ház": a Dávidházy család története
Egy több évszázados református „ároni ház” 37 mértékben megfelelt az „ároni” hivatásnak, így nagy volt az átjárhatóság e kettő között.194 Tanulmánya jól példázza azt, hogy milyen, már-már kibogozhatatlan rokoni szálak kapcsolták össze a korszak lelkészcsaládjait. Ehhez hasonló kapcsolati háló részeseként lehet tekinteni a Dávidházy családra is, mely, mint láttuk több más lelkészcsaláddal is rokonságban állt. V. László Zsófia megállapításai majdnem teljesen helytállnak a Dávidházy családra nézve is. Sajnos más, konkrétan a lelkészcsaládokkal foglalkozó tanulmány nem született eddig. Azonban a lexikonok és névtárak fellapozása után első pillantásra is szembetűnő, hogy a református egyházban mennyire gyakori jelenség a többgenerációs lelkészcsalád. Csupán néhány ismertebb példa kerül most itt felsorolásra. A Vecseiek famíliáját négy generáción keresztül tudjuk követni, családjuk szuperintendenst, akadémikust is adott, leányágon rokonuk a híres Révész család is.195 A neves hódmező-vásárhelyi lelkész, Szőnyi Benjámin édesanyja szintén egy Vecsei-lány volt. A felszínes kutatás alapján is elmondható, hogy egy több évszázados, tucatnyi lelkészt magában foglaló, kiterjedt ároni családdal van dolgunk.196 Megemlíthető még a Szathmári Paksi család is, mely szintén alkalmas párhuzamok felfedezésére. A Szathmári Paksi család három generáción keresztül adott a református egyháznak meghatározó egyéniségeket. Több püspök és kollégiumi professzor került ki közülük.19? Amennyiben a protestáns „ároni házakról” többet szeretnénk megtudni, máshoz kell tehát fordulni. A 18. századi protestáns egyházak történetének részletezésekor Mályusz Elemér foglalkozott a kérdéssel, miután felvázolta a lelkészek társadalmi elhelyezkedését a korszakban, tett az önreprodukciójukkal - tulajdonképpen a lelkész családok keletkezésével -, műveltségi helyzetükkel kapcsolatban néhány alapvető fontosságú megjegyzést.198 Ezeknek a megállapításoknak a fonalán haladva, ■94 Uo. 337. p. Ez olyannyira igaz, hogy Debrecenben a 18. század legvégén az iskolai törvény kötelezte a kollégium professzorait (természetesen csak az arra képesítetteket) lelkésztársaik helyettesítésére, ha a szükség azt megkívánta. Vö. RÁCZ ISTVÁN: A Debreceni Tractus prédikátorainak létszáma és társadalmi státusa. (1725-1814) In: Doctrina et pietas. Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére. Szerk.: Dienes Dénes - Szabadi István. Debrecen- Sárospatak, 2002.182-190. p. ■95 Id. Révész Imre felesége Vecsei Johanna volt, Vecsei József debreceni professzor testvére. >96 A család történetére nézve vö. ZovÁNYl, 1977. megfelelő cikkeit, valamint: SZEREMLEY SAMU: Szőnyi Béniámin és a hódmezővásárhelyiek 1717—1794. Korrajz az alföldi reformátusok történetéből. Bp., 1890. 2-5. p.; RÉVÉSZ IMRE: Vallomások. Teológiai önéletrajz és válogatott kiadatlan kéziratok, 1944-1949. Szerk.: Barcza JÓZSEF. Bp., 1990.12-13. P■97 A család tagjaira nézve ld. ZovÁNYl, 1977. megfelelő cikkeit, ill. KONCZ SÁNDOR: A filozófia és a teológia oktatása 1703-1849 között. In: A Sárospataki Református Kollégium. Tanulmányok alapításának 450. évfordulójára. Bp., 1981. 126-130. p. ■9» MÁLYUSZ ELEMÉR: A türelmi rendelet. II. József és a magyar protestantizmus. Máriabesnyő-Gödöllő, 2006. (Historia Incognita 21.) (továbbiakban: MÁLYUSZ, 2006.) 24-51. p. A következő oldalakon pedig a számunkra szintén
