Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)

2011 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nemes István: A vegyes házasságok jogi szabályozásának története az Erdélyi Nagyfejedelemségben 1841 előtt

24

Egyháztörténeti Szemle Xll/3 (2011)

két keresztelhesse saját vallására, a házasságot pedig katolikus pap előtt kell megkötni.8 * Erdélyben a rendelkezés nem ugyanebben a formában lépett életbe, a szövegét előzőleg át kellett alakítani, mert jogilag nem felelt meg a fejedelemség alkotmányos rendjének. Bánffy György erdélyi kancelláriai tanácsos figyelmeztette a királyt még a pátens Erdélyben való kihirdetése előtt, hogy a „Normalresolution”, amelyet a Habsburg-tartományok számára kibocsátott, a nagyfejedelemségre nem alkalmazható, ezért ajánlatos, hogy csak tájékoztató jelleggel kerüljön bele az erdélyi pátensbe.« így a különleges körülményeknek megfelelően a pátens a vegyes házasságok és a reverzális kérdésében is sajátos rendelkezéseket hozott. A reverzálisokat természetesen Erdélyben is betiltotta, de azt írta elő, hogy a gyerekek nemük szerint kövessék szüleik vallását. A császár szabályozta azokat az eseteket is, amelyekben a katolikus szülő át akart térni más vallásra. Ha a gyerekek 12 éven aluliak voltak és nem járultak szentgyónáshoz, illetve szentáldozáshoz, áttérhettek. Az apa után valamennyi gyerek, az anya után csak a lányok változtattak vallást, ha a szülők protestáns hitre tértek át. Ha protestáns apa tért át katolikus hitre, valamennyi gyereknek követnie kellett a katolikus egyházba. A gyónás és áldozás szentségeiben részesült gyerekek azonban 18 éves korukig a gyámhatóság felügyelete alatt csak katolikus hitben nevelkedhettek, és csak ezután térhettek át, ha akartak.10

II. József hamarosan az örökös tartományokban is nehézségekbe ütközött. VI. Pius pápa 1782-ben úgy rendelkezett, hogy katolikus pap csak tanúként lehet jelen a vegyes házasság kötésénél, még akkor is, ha a protestáns fél ígéretet tesz a gyerekek katolikus nevelésére. Ha a protestáns fél ezzel szemben a toleranciapátensre hivatkozott volna, előírta, hogy a pap végső esetben csak testileg legyen jelen, azonban tartózkodjék minden olyan aktustól, amely azt a látszatot keltené, hogy beleegyezik a gyerekek protestáns nevelésébe. Ez az örökös tartományokra vonatkozó rendelkezés volt az első újkori passzív asszisztencia, amit a pápaság előírt. Az egyház problémája alapvetően dogmatikai jellegű volt, ugyanis a gyerekeitől a katolikus nevelést megtagadó szülő a halálos bűn állapotában vette volna magához a házasság szentségét és ez szentségtörésnek számitott.11 Az örökös tartományokban a pápai rendelet túlkapások bevezetésére is alkalmat adott egyes püspököknek: megtiltották azon személyek feloldozását, akik beleegyeztek gyermekeik protestáns nevelésébe.12 II. József a toleranciapátensen túl módosította a polgári törvénykönyv házassági cikkelyeit is. 57 pontból álló házassági pátense kivonta a válópereket az egyházi törvényszékek hatásköréből és több olyan rendelkezést is hozott - például a házas8 Vö. Maass, 1961.101-102. p.

■» Vö. Juhász István: A türelmi rendelet és az erdélyi egyházak. In: Uő: Hitvallás és türelem. Tanulmányok az erdélyi református egyház és teológia 1542 és 1792 közötti történetéből. Kolozsvár, 1996. (Dolgozatok a református teológiai tudomány köréből, 2.) 130. p.

10 Vö. BÍRÓ VENCZEL: A katolikus restauráció kora. In: BAGOSSY Bertalan et al.: Az erdélyi katholicizmus múltja és jelene. Dicsőszentmárton, 1922.169. p.

11 Vö. Maass, 1961.102. p.

12 Uo. A dogmatikai értelmezés és a feloldozás osztrák klérus általi megtagadása visszaköszön az 1841-es erdélyi körlevélben is, ld. alább.